Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Németh Endre: Szerelem, Szeretet, Szexualitás
Németh Endre • Szerelem, szeretet, szexualitás 71 A serdüléssel egyidejűleg - a párzási időszakhoz hasonlóan - ugrásszerűen emelkedik meg az emberben a késztetési szint a másik nem keresésére, a vele való szexuális kapcsolat létrehozására. A jelentkezés azonban konfliktusokkal, akadályokkal jár, hiszen eddigre az ember már szociális személyiség. Az együttélés számos szabálya, értékrendszere, attitűdrendszere hat benne, és ezekkel együtt kell a nemi késztetésnek tényleges magatartássá válnia. Vagyis természetes, hogy a késztetés erős gátlások közé kerül. Abban az esetben, ha a társadalmi szokásrendszerek akadály jellege nem hat, vagyis a késztetés szint kellő személyiségszerkezeti beágyazottság nélkül emelkedik meg, „állatias párzás centrikus” viselkedést figyelhetünk meg embernél is. A tobozmirigy igen korai elsorvadásának következményeként csupán néhány (pl. 5- 6) éves gyerekeknél, vagy az értelmi fogyatékosoknál heves nemi késztetés jelentkezik, és a véletlenszerűen közelükbe kerülő egyeddel szinte reflexszerűen igyekeznek párzó kapcsolatba kerülni. A serdülés során létrejövő különböző testi változások szociális jelentőséget kapnak; a külsőhöz, a test formáihoz értékképzetek kapcsolódnak, ezért a serdülőkori változások visszahatnak a személyiség fejlődésére és a visszahatáson keresztül nagyon sokrétűen befolyásolják a párválasztás és párkapcsolatokat. A szexualitás biológiai késztetése és programozottsága az emberben csak homályos alapváza egy bonyolult lélektani struktúrának, amely a szexuális magatartást irányítja. Ez a szerkezet az emberben folyamatosan fejlődik. A külső környezet hatásai kezdetben lényegesebbek, míg később ezek élmények közvetítette hatásainak belső feldolgozása egyre fontosabbá válik. A fejlődő személyiség érzelmi reakciókkal kíséri tapasztalásait, élményszerűvé teszi azokat. A személyiség reakcióitól, értékminősítéséről függenek a hatások lélektani következményei. A szexuális magatartást irányító struktúra érzelmekből, beállítódásokból és viselkedéssémákból áll. Ez a struktúrát nevezzük pszichoszexualitásnak. Az emberben a lélektani tényezők súlya olyan nagy, hogy a biológiai elemek, momentumok alig észrevehetők. Gyakran csak állatokon tett megfigyelések vagy kísérleti elemzések révén tudunk következtetni szerepükre. Biológiai tényező lehet a párválasztásban a párzási késztetést kiváltó jelek (szignálok) rendszere. Szerepük pontosan nem mindig ismert, de léteznek, bár szerepük az állatokhoz képest gyengébb hatású. Valószínű a szociálpszichológiai hatások gyengítik, a kialakuló gátlások dolgoznak ellene. Minden bizonnyal az emberi viselkedésben is imprinting (bevésődés) szerűen rögzülnek jelzések, me-