Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Fried István: Erdély: Kultúrák találkozása
8 Út Dunatáí • 2000 március nak, ám előtérbe helyezi (s ennek következtében optikája másként torzul el) azokat a mozzanatokat, amelyek révén elsősorban a kapcsolatok dokumentálódnak, nagyon kevéssé a hatástörténeti tudat, amely a jelen felől tekintett múlttal interakcióba lépve nem rekonstruálja, hanem továbbírja a valóban közös erdélyi szöveget, az Erdély-szöveget, amelynek természetszerűleg tartozékai a közvetlen érintkezések mozzanatai. Az összehasonlító szempont a közös történetben megnyilatkozó hasonlóságokra és különbözőségekre van elsősorban tekintettel, lett légyen szó nyelvfejlődésről (például a jövevényszavak kérdéséről), az iskolaügyről, a vallási közösségek kulturális tevékenységéről vagy a folklórról, amely feltehetőleg az irodalom és általában a művészetek mellett a leghálásabb területe a komparatív kutatásoknak. Csakhogy a mechanikussá válható összehasonlító metódus is azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a közvetlenül egymásra vonatkoztatható elemek vizsgálata kerül az előtérbe, olyan jellegű tényezők, amelyek ezeknek az elemeknek (s nem másoknak) egymáshoz integrálásában kitüntetetten érdekeltek. Nemigen kerülhető meg a jövőben a posztkolonialista szemlélet integrálása egy komplexebb és eleve interdiszciplináris jellegű kultúrafogalomba. Az elismerhető, hogy a gyarmattartó-gyarmat viszonynak sem régebbi, sem új formája nem illeszthető a Habsburg Monarchia „utódállamainak” nemzetállamot szimuláló formációjára, azonban nemigen vitatható, hogy a demográfiai helyzet olykor mesterséges megváltoztatása, a telepítések/települések, ezzel párhuzamosan a nyelvi kultúrákban megjeleníthető átszerveződések, valamint érték-áthelyeződések (például az állam hivatalos nyelvének, ennek következtében a presztizsnyelvnek megváltozása) a központ-periféria relációkat radikálisan és erőszakosan átírták: az érdekérvényesítési/érvényesülési lehetőségeket drámai módon átstrukturálták. Ennek következtében az iskolarendszer jellege, az iskolai anyag (így például az oktatott történelem) tematikája, „aktánsai” az eddigiekhez képest átalakultak. A különféle nyelvi kultúrák központi, illetőleg perifériális helyzetében módosulás következett be, amely semmiképpen nem kedvezett a kultúrák találkozásának/találkoztatásának. A többségi kultúra az anyagi szituációt tekintve ugyanúgy fölényre tett szert, mint ahogy a kisebbségivé váló kultúra „anyagi” ellátottsága erős kárt szenvedett. Ezt a helycserét egyik kultúra sem tudta torzulás nélkül „lereagálni”, mind a többségi, mind a kisebbségi kultúrában olyan magatartásformák keletkeztek, pontosabban: lettek egyre markánsabbá, amelyek a kultúrafogalom erős és egyoldalú átpolitizálásához vezettek. Ez az átpolitizálás részint az uralmi szituációba jutott többségi kultúra beszédmódját a hatalmi pozíciók védésére igyekezett kiképezni, a kisebbségi kultúrában pedig olykor dominánssá váltak a
