Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: "Szublimálom ösztönöm" - nárcizmus és poetika a Szabad-ötletekben
N. Horváth Béla • „Szublimálom ösztönöm’ 45 és az elfojtás esetét különbözteti meg. Az utóbbiról így ír: „Elfojtott libidónál a szeretetmegszállást az én rossz csökkentésének érzik, a szerelmi kielégülés lehetetlen, az én újbóli gazdagítása csak a libidónak a tárgyaktól való visszavonása útján képzelhető el. A tárgylibidó visszatérése az énhez, nárcizmussá történő átalakulása mintegy ismét boldog szerelmet jelent, másfelől viszont a valóban boldog szerelem is annak az ősállapotnak felel meg, amelyben a tárgy- és én libidó még nem különböztethető meg egymástól.” AJózsef Attila tárgykapcsolatait elemző Nemes Lívia ezt az én megszállottságot a gyermekkori szilárd tárgykapcsolatok hiányából magyarázza: „A biztonságos tárgykapcsolat hiánya sérülékenységét, nárcisztikus önmagára irányultságát növelte... A szavak váltak a korai traumatikus absztrakció segítségével alkalmas eszközök arra, hogy belső tárgyait, önérzetét és önértékelését megőrizze.” Ezt a nárcisztikus gyermeki ént erősítik aztán a tárgykapcsolatok ideái a szerelmi beteljesületlenséggel, illetve férfi státuszának leértékelése. A szerelmi képesség hiányát, illetve csökkent értékűségét nemcsak Szántó Judit éreztette a férfival, de ő maga is - nyilván nem függetlenül asszonyától - így élte meg, amint a Rapaportlevél több kitétele ezt sejteti. Ezt a státust erősíti az a tény is, hogy támogatókra szorul, hisz önmaga nem képes megteremteni az önfenntartás feltételeit. „Jövedelmem ez évben 15 pengőt tett ki. Ezt az összeget - mint a kávét - az I. G. É-től kaptam.” - írja Babitsnak 1932-re visszatekintve, de későbbi életét is a válságok, a szűkös anyagi helyzet jellemzi. A férfi-lét sajátos ambivalenciáját, a gyermeki regressziót pedig a Szabad-ötletek munkával kapcsolatos kitételei tárják fel. Ez a nárcisztikus énbevontság adja meg a Szabad-ötletek beszédhelyzetét. Ennek alakja ugyanis az a férfi, aki az anyához és a nőhöz való irreális és reális vonzódását egyaránt a szavak mágikus erejével akarja biztosítani. Azokkal a durva, elsősorban szexuális tárgyú szavakkal, amelyek nyilvánvalóvá teszik a tárgykapcsolat feldolgozatlanságát. A szövegben Gyömrői nevéhez legtöbbször a „buta”, a „dög” jelző kapcsolódik, azzal a kívánsággal, hogy „dögöljön meg”. Persze az írás nőszereplőinek is ugyanez a sors jut abban a felsorolásban, ahol Gyömrőire, Etusra, Jolánra, a mamára mondja: „dögöljön meg”. A szexuális fantáziák túlnyomórészt a mamához és Gyömrőihez kötődnek. Az ilyen tárgyú elbeszélések pedig valószínűsíthető történéseikkel az emlékezetből bukkannak fel. Az anya alakját persze a gyengédség, a szeretet utáni vágy is körülveszi. Ez a kettősséget, a gyermeki és férfi státust, illetve a kétféle élvezetet kapcsolja össze a gyermekkori élmény: „úgy szeretnék baszni, mint pancsolni / ahogy a mama fürdetett.” (Persze nem lehetetlen, hogy az asszociáció mögött ismét egy
