Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: "Szublimálom ösztönöm" - nárcizmus és poetika a Szabad-ötletekben

46

Úr Dunatát • 2000. túnius

analitikus közhely lappang a csecsemőkori szexuális élvezetről, játékot folytatva a gyanútlan olvasóval.)

A Szabad-ötletek befejező, olykor miniesszéket is rögtönző része foglalkozik leginkább az analitikusnővel, illetve a hozzá fűződő viszonnyal, „a nő mindenképp megcsal - mikor csecsemő voltál, megcsalt apáddal s / most ha teljesen oda is adná magát, akkor is megcsalna / a gyerekkel / csak te voltál olyan szamár, hogy azt hitted, megcsalod anyádat, amikor az uccai / nőhöz mentél” - tűnik fel az ödipális alaphelyzet, a Kései sirató zárlatának gondolati magjaként:

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ugyanez a gondolat korábban egy Gyömrőivel elképzelt szerelem kifejtésére szolgált, amelyben persze a felnőtt férfi státuszát a gyermeki féltékenységhez hasonlítja. Néhány sorral később azonban durva asszociáció, illetve trágár szavak összefüggésében jelenik meg az asszony alakja. A testiség közönségessé lefokozása, a trágárság poétikai felértékelése tehát a Szabad-ötletek nárcisztikus helyzetéből adódó, ezzel ekvivalens beszédmód. Mintha a Totem és tabu interpretációját olvasnánk a Gyömrőin többféle módon elkövetett bosszú egyik változatával kapcsolatban „Gyömrői, ez a gyalázatos vígan léből, azt hiszem, csatlakozom a hitleristák/ hoz, hogy innen is kiűzessék / hiszen az is gyógyulás, ha az ember a gyűlöletet oldja cselekvéssé és nem / csupán az, ha a szerelmet oldja nemi egyesüléssé”.

A mama iránti ambivalens viszonyt a Kései sirató absztrahálta poetikusan formált megrendítő lírai vallomássá. A Gyömrői Edit iránti, indulatáttételen alapuló, gyűlöletbe oltott szerelemvágy pedig a Nagyon fáj, a Majd megöregszel, a Magány átok-verseiben csillapul - vagy legalábbis szelídül a Szabad-ötletek-hez képest. Az ...aki szeretni gyáva vagy megismétli az egyik asszociációt a „fordított ringyó” sorban („az analitikus a kurva fordítottja”) A vers - különösen a befejező strófa - azonban a kapcsolatot értelmező-elemző szemlélet igényről vall. Persze a terápiának már vége, de a gyűlölet még forr. A költő - feltehetően egykori névmágia elméletét is újraélesztve - most az átokdalhoz folyamodik. Ez az ősi műfaj a kimondott szó erejével, azaz a mágia eszközével kísérli megrontani, tönkretenni a gyűlölt személyt. Az ...aki szeretni gyáva vagy megidézi a Szabad-ötletek gyermek-férfi dichotómiáját, s a pusztítási szándékot is: „a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék / én nem tehetem; elpusztítalak.” A Magány nem más mint átoksorozat. A Ra-