Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: Majd...
32 Út Dunatái • 2000. június múlna, elpusztulna. A valami a semmibe tart. Az elme ugyanezt a semmibe tartó mozgást hajtja végre. „A csöndbe térnek a dalok.” A költő az elhallgatást fontolgatja vagy a végső elhallgatás hamari bekövetkezését jósolja. „A hűség is eloldalog”: az érzelmileg intenzív emberi kapcsolatok, most mindegy, kinek a részéről, az én részéről, a szerelmes részéről, az egykori barátok részéről (miért ne ? ekkor írja Illyéssel viaskodó verseit), a fő az, hogy eme kapcsolatok sorsa is az elmúlás, „és elmúlik szivem szerelme”. Itt is kétséges lehet, mi az, ami elmúlik? Az-e, hogy az ő szívét szeretik vagy az, hogy az ő szíve szeret valakit? Tartalmilag többé-kevésbé közömbös, milyen sorrendben következnek egymás után ezek az elmúlások. Egyik nem következik a másikból, tökéletesen egyenrangúak. Azaz azért mégsem, mert a hűség eloldalgása és a szerelem elmúlása tartalmilag erősebben összekapcsolódik. Valóban, együtt mozognak a helycserében. A sorrendjük változik, de együtt maradnak. A dolog azonban ebben az esetben is komplikáltabb. A kritikai kiadás közli a szöveg egy harmadik változatát is [Majd csöndbe fagynak a dalok...] cím alatt. Itt, érdekes módon, „A csöndbe térnek a dalok” sorral kezd a költő „Majd csöndbe fagynak a dalok” változatban. Ezt követi „A hűség is eloldalog” sor, azaz a két belső, a a rímű sor kerül össze. Csakhogy a „hűség” szó helyét a „hősiség” foglalja el: „A hősiség eloldalog”. A hősiségnek a „szivem szerelméhez” már semmi köze nincs, hanem inkább a helytálló magatartás fellazulását, felpuhulását látszik jelenteni. A „nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet” sorral tart inkább rokonságot. Ezt erősíti meg a [Kiknek adtam a boldogot...] egyik sorváltozata: „s a hős hűség eloldalog”. A hűség nemcsak szerelmi erény. Elvekhez, közösségekhez, ügyekhez is lehet hűséges valaki, s egyáltalán nem lehet kizárni a „hősiség” és a „hős hűség” ismeretében, hogy eredetileg ez motoszkálhatott a költő fejében. Azaz: a szerelem elmúlása és a hűség eloldalgása nem eredetileg alkotott tematikai egységet, hanem bizonyos szövegfejlődés révén kerültek közel egymáshoz, s kezdte jelenteni a hűség a szerelmi hűséget. Az elme szétszóródása és a dalok csöndbe térése között is lehet, persze, összefüggést találni, de a kötés itt nem olyan konvencionális, mint az előbbi esetben. József Attila itt az emberi életet alkotó tényezők széthullását, elernyedését festi, a halál közeledését előlegzi. Ezen a ponton érdemes kitekinteni a két vers egészére. „Mert / Majd eljön értem a halott, / ki szült, ki dajkált énekelve.” - kezdődik a két változat közös része: a halál úgy jelenik itt meg, mint visszaszületés. Az anya, aki világra hozta fiát, eljön gyermekéhez, hogy visszavegye tőle életét. A megfordított szerkezet után következő rész két kisebb egységre tagolható. Az egyik a lélekkel, a másik a testtel
