Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: Majd...

30

Út Dunatát • 2000. iúnius

Ezzel szemben az a részlet, amit figyelmünk középpontjába állítottunk, sornyi egységekből áll. A sorhatár egyben mondat- vagy tagmondathatár is. Ha nem így lenne, lehetetlenné válna az egyszerű átrendezése a sorrendnek. Az átalakításnak bele kellene nyúlnia a szókincsbe, a mondatszerkezetbe, a grammatikába. József Attilának nagyon sok ilyen verse van. Elegendő, ha Az oroszlán idézése vagy az Ülni, állni, ölni, halni megfelelő részleteire utalok. Az ilyen jellegű versek sorozatszerűek, halmozó, esetleg fokozó természetűek. Nagyon fontos sajátosságuk, hogy a mellérendeléses mondatszerkezetek dominálnak bennük. írjuk újra például az Ülni, állni, ölni, halni című verset! Először is a címet: Halni, ölni, állni, ülni. Van értelme így is? Van. És most néhány kezdősort forgassunk össze: „Öregasszonyt cirógatni, / zsákomat a völgybe rázni, / vonat elé leguggolni, / óvatosan hegyre mászni, / ezt a széket odább tolni, / vén pókomnak méhet adni,”, stb. Van értelme? Van. Talán veszít valamit, lehet, hogy nem is keveset, költőiségéből. Tegyünk kísérletet egy tetszőleges másik verssel, például a kritikai kiadás szemben lévő oldalán olvasható Hajad az ujjamé... című darabbal: „Ámulva búvik a szivem / Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt / S zizegve hull a naptár levele.” Ez már igazi szörnyszülött.

Tehát a sorok sorrendjének egyszerű megváltoztatása csak bizonyos típusú versek esetében lehetséges. Csakhogy az Ülni, állni, ölni, halni-vú kicsit csaltam. Megkönnyítettem a dolgomat. Ugyanis ennek a versnek a sorai főnévi igenevekkel végződnek. Ez a rímelés tökéletes vagy majdnem tökéletes homogenitását biztosítja, s a mondatszerkezetek gépiesen egységessé válnak. Ezt a homogén nyelvi, rímtechnikai rácsot a rendkívül invenciózus képalkotás egyensúlyozza ki, így jön létre egység és sokféleség ama dialektikája, ami a vers varázsát előidézi vagy legalább is nagy mértékben hozzájárul. A két kései variáns esetében a képiségnek nincs meg ez a szerepe, a mondattani jelleg közel sem olyan homogén. És, ami itt talán a legfontosabb, a rímképlet és a szótagszám kifejezetten komplikált, ami - ha nem is kötötte meg a költő kezét - megnehezítette az átrendezést. A versek a és b rímű sorokból állnak össze. Az a rím normális esetben 8 szótagos jambikus sor végén áll, a b rím pedig 9 szó tagos sor végén. Egyetlen eltérés van mindkét variánsban, s mindkettő ugyanabban a sorban: „bennem, mint lélek, a lét türelme / bennem a lélek, a lét türelme” b rímű sor 10 szótagos, nyújtott sor. Még annyit megjegyeznék, hogy az a rím mély hangrendű, a b rím magas hangrendű.

Fontosabb, hogy sem az egyik, sem a másik változat rímképlete nem szabályos, nem teljesen következetes. Ezen az alapon nem lehet dönteni arról, melyik a csiszoltabb, szabályosabb. A tendencia mindkét esetben az ölelkező rímképlet