Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Beney Zsuzsa: A születő szöveg - József Attila: Szabad ötletek jegyzéke
24 Út Dunatát • 2000. iúnius torlódása, mely a szöveg haladását gyakran megszakítja, elrekeszti vagy eredeti irányától eltéríti. Az a rejtélyes rokonság, ami a költői beszéd látszólagos máshoz-szólása és a Szabad ötletek amorf nyelvi áradása között fennáll, feltehetően az intencionalitás különböző fokozatait jelzi, s ezzel megmutatja a kommunikatív intencionalitás és a forma összefüggését. Ez az állandóan (vagy az Ötletek egyes részeiben) állandóan önmagába forduló megtorpanás első olvasatunkban azt a benyomást kelti, hogy a költőnek nem volt ereje a diszciplínáit forma megalkotásához, vagy, most már úgy is mondhatjuk, nem volt elég ereje ahhoz, hogy magányából átlépjen a társadalmi lét kommunikatív közegébe. Csakhogy az Ötleteknek mégiscsak van formájuk, ez a forma - éppen formai jellege miatt - nem vonatkoztatható el a kommunikáció intencionalitásától. A kérdés jobb megértéséhez többet kellene tudnom a hisztéria kommunikatív funkciójáról. Nem céljáról (intencionalitás alatt sohasem konkrét célszerűséget értek), inkább azt az elvárást, hogy az emberi közösség (jelen esetben ennek jelkepe, a nyelv) adjon segítséget a megfogalmazás rendszerbefoglalásához, artikulációjához. Ugyanakkor azonban az agresszivitás, ami egyszerre irányul a társadalom felé - bár annak egyes tagjai iránt álcázva, József Attila esetében anyja, illetve Gyömröi Edit iránt - és a problémát megoldani nem tudó, saját személyiség ellen - megakadályozza a társadalom (a nyelv) segítségét. Minden műalkotás megteremtéséhez szükség van bizonyos lelki feszültségre, de arra is, hogy ez a feszültség megtalálja levezető csatornáját, rendszerint a forma adekvát jellegében. Éppen e kettő eredője adja a műalkotás szépségét, kompetenciáját. A Szabad ötletekben azonban nem a feszültség, hanem az indulatok uralkodnak. A feszültség formát, és valószínűleg minél intenzívebb, annál szorosabb, zártabb, annál inkább diszciplínáit formát teremt. Az indulatok formája ez a tartalmilag meglehetősen laza, formailag pedig inkább a hangzási asszociációkra épülő forma, mely egyes kóros lelkiállapotokra éppen annyira jellemző, mint a kisgyermeki beszéd, illetve fantázia egyes fázisaira. A formábaöntés frusztrációját azonban korántsem tarthatjuk teljesnek. A Szabad ötletek-ben a hisztéria féltudatossága működik, a látszólagosan szabad asszociáció mögött egy félig-meddig tudatos válogatás, legalábbis a beszélő önfelmentése egyes témák elhallgatása alól. Ezek az elhallgatások részben a formai kényszer, részben a tartalmi konvenciók szellemében lennének érvényesek. Az elhallgatás azonban, véleményem szerint, a Szabad ötletek-ben csakúgy, mint a Nagyon fáj kötet egyes verseiben (főleg a Magány címűben) éppen e látszólagos tehe-
