Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Beney Zsuzsa: A születő szöveg - József Attila: Szabad ötletek jegyzéke
Beney Zsuzsa • A születő szöveg 23 teljességét. De ha a spontaneitás irányába indulunk el, tehát a formateremtéssel ellentétes mélység felé keressük a műalkotás útját, el kell jutnunk az amorfiáig, a belső késztetésnek, legtöbbször az indulatoknak olyan melységéig, amelyek a szavakba-formálódás híján a teljes önfullasztásig vezetnének (triviálisan kifejezve, torkán akadnának annak, aki nem mondja ki őket). Valószínű, hogy a nyelvnek (legalábbis a kommunikatív nyelvtől gyökereiben különböző költői nyelvnek) kialakulásában a formaadásnak éppen ezért kialakuló antropológiai kényszere is működik. Ezáltal a formában-látás receptív kényszere rokon a nyelvi megformálás nemkommunikatív, hanem a világ és az ember helyzetét meghatározó benső kényszerével. Szándékosan nem késztetést mondok, mert ennek a viszonynak valamelyes tisztázása, e tisztázás illúziója az ember egzisztenciális kényszerei közé tartozik. A Szabad ötletek azonban nem csak ennek az indulatok által motivált belső amorfiának szétszálazására, differenciálására született, hanem határozott kommunikatív céllal is. Ezt nem csak az utólagosan megfogalmazott bevezetés bizonyítja, hanem a szöveg megszólító, önfelmutató, mondhanánk szerepjátszó jellege is. A kettős vonatkozás összeolvad: a megírás során József Attila azzá válik, akit emlékeiből, pillanatnyi és rögzült fantáziaképeiből és egy tudattalan (legalábbis többé-kevésbé tudattalan) vágyból önmagává teremt. Számos helyen érződik, hogy ezzel az önteremtéssel (mint ahogyan anya-verseiben a második anya megteremtésével) valamennyire maga is tisztában van, a személyiség transzformációja azonban sohasem tudatos szándék eredménye, legfeljebb ennek a tudatos szándéknak tudomásulvétele. A személyiség ilyetén transzformációja éppen úgy, mint a forma éppen csak kialakulása, éppen csak megszilárdulása, többszöri alávetettsége a majdnem tisztán külsőséges, hangzási elemeknek, olyan lelkiállapotra mutat, ami az elme egészségét-betegségét nem egészen egyértelműen jellemezheti. A valóság és fantázia (valószínűleg a tudatalattiban rögzült és most hirtelen napvilágra törő fantázia) kettőssége (nem szembenállása, nem is egymást kizárása, hanem ezzel éppen ellentétben elválaszthatatlan keveredése) - amely keveredésről feltételezhető, hogy egyszer, alapos, elsősorban nyelvészeti munkával megkülönböztethetővé válhat - különösen a későbbi életút és patológia rekonstruálása során a skizofréniához közeli jelenségeket mutat. Nem vagyok pszichiáter, a következőkben elmondandókat csak a szövegből kiindulva tudom feltételezni. Elképzelhető, hogy a szöveg a skizofrénia jeleit is magán viseli, patológiailag azonban, legalábbis számomra, elsősorban hisztériás jellege tűnik fel: a visszafojtott indulat és agresszivitás nem mindig artikulálható
