Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Beney Zsuzsa: A születő szöveg - József Attila: Szabad ötletek jegyzéke
Beney Zsuzsa • A születő szöveg 21 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA Beney Zsuzsa A SZÜLETŐ SZÖVEG József Attila: Szabad ötletek jegyzéke Sem megjelenésének idejében, sem pedig most nem tartom sem orvosi, sem irodalomtörténeti meggyőződésemmel összeegyeztethetőnek ezeknek az iratoknak megjelentetését. Annak ellenére, hogy formálisan nem állanak sem az orvosi sem a pszichológiai titoktartás védelme alatt, hiszen legújabb információink szerint a Szabad ötletek szövegét József Attila nem pszichológusa felkérésére írta. Jogilag, még az orvosetika, sőt a tudományos etika meglehetősen tág határai értelmében sem lehet kifogásunk közreadásuk ellen. Van azonban egy nehezen meghatározható fogalom, amit különösen akkor nehéz körülírnunk, ha az író művein át személyiségét is megszerettük, és mi, akik ma itt ülünk, József Attilával többékevésbé személyes kapcsolatba is kerültünk. Ez nem a mi szentimentalitásunkból, vagy régimódi olvasói reflexeinkből, hanem költészetének olyan esztétikai elemeiből következik, amelyekből a megszólítás, helyesebben a szubjektív megszólító tts ág elemeit lehetetlen kiiktatnunk. A József Attila-i személyesség nem érzelmi, hanem esztétikai, irodalomtörténeti kategória, s ezért az a tapintat, amit e művek nyilvánosságra-hozatala esetében hiányolok, nem az embert, hanem a költőt, nem a szimpatizánst, hanem az olvasót sérti. Volt egy időszak, amikor József Attila költészetét, amennyiben költészet és filozófia között korrespondenciákat lehet találni, az egzisztencializmushoz közelállónak értékelték. Nem ezzel ellentétben, hanem ezzel párhuzamosan azonban érdekesnek találnám a filozófiai perszonalizmus és a költői én-te viszony esztétikájának részletesebb vizsgálatát. Ezeket a pszichoanalitikai szövegeket mintegy intermediernek tartom a megszólítás és a csak magának írott szürrealista szóömlés között, intermediernek a poétikai célú és a prózainál is amorfabb megfogalmazás között. Semmiképpen nem tartom őket a nagyközönség számára írottaknak, akkor sem, ha magam is tisztában vagyok az ezzel kapcsolatos ellenérvekkel, elsőül azzal, hogy ha írójuk egyáltalán nem számított olvasóra, miért nem semmisítette meg a szöveget. De ha nem is a nagyközönség, akkor is, minden bizonnyal (és ez stílusukból, nem külső tényezőkből látszik, a helyenkénti magyarázatokból, helyzetjelentésekből, datálásból) az olvasó, azt nem tudjuk, hogy egyetlen reális, vagy virtuális olvasó számára
