Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Kolta László: Gál István irodalomtörténész bonyhádi diákévei

58

tő első évek sikereit visszaesés követte a világháború és a politikai fordulatok időszakában. Az önképzőköri munka az 1920-as évek derekán lendült fel újra. Gász István négy évig (1926-30) volt a kör tagja. 1927-ben megválasztották a tartalmi munkát szervező és irányító 12 tagú Választmányi Bizottság tagjává, hetedikes korában „aljegyződként már a tisztikarban tevékenykedett, 1929-ben pedig a kör elnöke.

A diákkört mindig irodalomban jártas tanár patronálta. Ez idő tájt az évenként váltakozó, eltérő egyéniségű és szemléletű tanárok formálták a kör tevékenységét. A filológus Hajas Béla „lelkes Vörösmarty rajongó” volt, Gömbös Miklós országos napilapokban cikkezett az újjáéledő pángermán veszélyről, a történész Rózsa Sándor olvasottságával és retorikai adottságaival csillogott. A fiatal Kunszt (Kerényi) Henrik állt legközelebb Gál Istvánhoz, aki fél évszázad távlatából írta róla: „Ragaszkodásomat a magyar irodalom iránt Kunszt Henrik tanár úrnak köszönöm. Haladó szellemű tanítványai kezébe adta Ady, Móricz, Babits, Schöpflin és Tóth Árpád műveit és a Nyugat számait. ” Ez valóban nagy szó volt, hisz a modern kortárs-irodalom nem volt tananyag akkoriban.

A közélet iránt érdeklődő tanulók számára az önképzőkör hetente kétszer „ olvasódélután’’-okátszervezett. Itta Napkeletc. folyóiratot, az Új Időke. művészeti hetilapot forgathatták a diákok, s járt még a Pesti Hírlap, a Magyarság, a Budapesti Hírlap, a Nemzeti Sport, a Tolnamegyei Újság.

A kör tagjai a szépirodalmi próbálkozásaikat jeligésen nyújtották be. A Választmányi Bizottság döntött a műsorra tűzésről és a gyűlések programjáról. A dolgozat bemutatására, kritikai elemzésére és minősítésére (érdemkönyvi dicséret - dicséret - méltánylás - elfogadás - elvetés) hivatalos bírálót kértek fel. A gyűlésen a bírálathoz a kör tagjai is hozzászóltak. A kritikai megjegyzésekés a viták után nyílt szavazással döntöttek a minősítésről. Ez után bontották fel a szerző nevét rejtő jeligés borítékot.

Az önképzőkör igényesen értékelt, szigorúan bírált és minősített. A kezdő szereplők nem remélhettek azonnali sikert, így a hatodikos Gász István első fellépéseit sem kísérte azonnali elismerés. Az 1927-28. tanévben három különböző műfajban lépett a kör nyilvánossága elé. Először Goethe Mignon című költeményének műfordítását nyújtotta be jeligésen. A felkért hivatalos bíráló szerint „nem tartotta be az eredeti versformát, rímei nem tiszták. A fordító gyakorlatlan a verselésben. A Kör a fordítást elfogadásban részesíti” zz 1927. november 5-diki jegyzőkönyvben. Tavasszal Gász szavalóként mutatkozott be, Tompa Mihály A madár fiaihoz című versét adta elő. „A szavaló a költeményt átérezte, s igyekezett megfelelően előadni. Hangja nem elég erős; a szavalat kissé gyenge, erőtlen volt. A Kör a szavalatot méltányolja ” -Út Dunatát 1999. március________________________