Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Téglás János: Babits és Baumgartner Ferenc levelezése

42

ügyben írni, Baumgarten is inkább csak egy-egy rövid üdvözletét küldött Münchenből, Berlinből, Feldafingból vagy éppen pesti szálláshelyéről, a Duna Palotából. Levelezésük 12 fennmaradt dokumentuma az OSZK Kézirattárának Baschhagyatékában található. Babits két boríték és dátum nélküli küldeményének csak a tartalmából feltételezhető, hogy a címzett Baumgarten lehetett. írásaik külalakja sietségről árulkodik, hangneme, a „Mélyen tisztelt Uram!”, az „Igen tisztelt Tanár Úr!” megszólítás is inkább udvariasságot, az írótársnak kijáró elismerést tükrözi, nem pedig bensőséges kapcsolatot sejtet. Baumgarten nagy csodálója volt a „szeretve bámult magyar költő” műveinek, a kortárs magyar irodalomból szinte csak az ő verseit és esszéit olvasta. Saját munkásságáról is tájékoztatni akarta Babitsot: elküldte a Reviczky utcába a berlini előadását ismertető Neue Rundschau 1918 októberi számát és a Meyerről szóló 280 oldalas könyvét. A költő érdeklődéssel fogadta a „mély gondolkodású és finom ízlésű” szerző „uj szempontokat követő irodalmi tanulmány”-át, és ígéretet tett arra, hogy könyvét ismerteti a Nyugat 1918 novemberi számában. A kritika azonban nem született meg, mert ősztől a gyorsan változó politikai események alaposan fölkavarták életét, kevés ideje maradt az írásra.

Személyesen mindössze kétszer találkoztak. Török Sophie gondos naptárfeljegyzéseiből11 tudjuk, hogy 1923. szeptember 27-én, csütörtökön „Mihály Ritzben Baumgartennél” járt, majd néhány nappal később, október l-jén a betegségéből felgyógyult „Baumgarten vacsorán” volt náluk. Az előbbi rövid vizit, az utóbbi hosszú ideig tartó vendégeskedés volt. A házigazda visszaemlékezése szerint „Hárman voltunk, a feleségemmel. A társalgás az egész idő alatt irodalomról folyt”12, az alapítványról azonban nem esett szó. Az éjszakába nyúló beszélgetés végén úgy érezte a költő, hogy „bizonyos szellemi közösség ” alakult ki köztük. Baumgarten is hasonlóan vélekedhetett, mert ez a találkozás érlelte meg benne régebbi elhatározását: magyarországi vagyonát nem családjára, hanem a magyar írókra hagyja. Nem sokkal később felkereste hajdani iskolatársát, a nála négy évvel fiatalabb dr. Basch Lórántot, és megbízta végrendeletének megfogalmazásával. Az ügyvéd nagyon meglepődött, mikor meghallotta, hogy az egyik kurátori tisztet neki szánja barátja, azzal próbálta elhárítani a megbízást, hogy sem az írók világát, sem Babitsot nem ismeri. Baumgarten azonban - Basch 1947-es visszaemlékezése szerint - e szavakkal nyugtatta: „Babits tudni fogja, kinek szól az alapítvány.”13 Az alig több, mint negyedórás esti megbeszélés után Baumgarten eltávozott a Balaton utcai lakásból. Másnap az ügyvéd elkészítette a végrendelet tervezetét, melyet levélben elküldött barátjának, aki az átvételt nyugtázta. Ezután, bár még sokszor találkoztak, nem beszéltek többé az alapítványról.

Úr Dunatát 1999. március________________________