Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Téglás János: Babits és Baumgartner Ferenc levelezése

Babits és Baumgarten Ferenc levelezése

43

Az örökhagyó a magánvégrendeletet - amelynek dátuma 1923. október 17. - átdolgozta, módosította, majd dr. Holitzer Szigfrid budapesti királyi közjegyzőnél helyezte letétbe. Három nappal később Berlinből rövid német nyelvű levélben értesítette Babitsot elhatározásáról, aki - mint másfél évtizeddel később elmondta - így fogadta a hírt: „Akkor ezt nem is vettem nagyon komolyan. Hisz fiatalabb volt, mint én.”14 A költő azért is mosolyoghatott a levél tartalmán, mert nem gondolta, hogy a 14 soros írásban több, mint százmilliárd korona értékű irodalmi alapítvány igazgatására kapott megbízást. „Ebben az értelemben is válaszoltam neki - olvasható a már idézett 1937-es ünnepi beszédében -, szándékosan könnyed, szinte évődő hangon... Erre a levélre nem kaptam feleletet. Baumgarten eltűnt a látóhatáromból... Érintkezésem nem is volt több vele az életben.”

Három évvel később, 1926 decemberében Baumgarten ismét személyesen kereste Babitsot. A Reviczky utcai lakásában azonban nem találta, a költő ugyanis feleségével december 16-án Tátrafüredre utazott, hogy ott fejezze be Halálfiai című regényét. Baumgarten rövid pesti tartózkodás után Németországba indult, útközben megpihent Ótátrafüreden, ahol megfázott, tüszős mandulagyulladást kapott. Nem fordult azonnal orvoshoz, hanem az ottani tiszta levegőtől várta a gyógyulást. Nem is sejtette, hogy az egyik közeli szállodában lakik az az ember, akire alapítványának gondozását bízta. Január közepére állapota rosszabbodott, házvezetőnője, az idős Stein Ágostonné - aki 1915 óta szinte mindenhova elkísérte - hiába borogatta a torkát. Amikor helyzete válságosra fordult, csak akkor hívott ismerős orvost: dr. Hartmann Lajost Kassáról és dr. Emil Rosenthalt Berlinből, szobaasszonya pedig titokban az egyik szomszédos szanatóriumból dr. Szász Emilt riasztotta. Az orvosi segítség azonban elkésett, 1927. január 18-án Baumgarten Ferenc, ez a - Tóth Árpád szavaival - „nagyon szomorú és nagyon magányos ember... keserves és kopár halállal”15 meghalt.

Babits mindezekről semmit sem tudott: január 4-én hazaérkezett Tátrafüredről, két nappal később pedig Szekszárdra utazott. Miközben ő regényén az utolsó simításokat végezte, Pesten január 22-én dr. Holitzer Szigfrid közjegyző felbontotta a végrendeletet. Ezt követően Babitsot táviratilag hívták haza szülővárosából. A költő az újságok szerint 23-án - Török Sophie naptárbejegyzései szerint 22- én - a déli vonattal érkezett meg a fővárosba, és vasárnap (23-án) este megismerkedett kurátortársával, dr. Basch Lóránttal. Ugyanezen a napon az újságok (Magyar Hírlap, Újság) - bár a végrendelet szövegét még nem hozták nyilvánosságra - már hírül adták, hogy sokmilliárdos alapítvány született a magyar írók támogatására. (A következő napon pedig - Baumgarten Ferencet még el sem temették! - Szarvason postára adták Babits címére az első segélyt kérő levelet, melyet aztán az adó-