Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

feszültebbé válik, az elfojtott indulatok kitörnek, és ekkor belép Ottó, de meglát­va a dühöngő Bánkot, még idejében elszalad. Bánk dühe tetőpontján elátkozza a királynét és hazáját. A menekülni akaró Gertrudis Bánk ezen szavaira „mintegy tig­ris, nekidühödve, tort kap, és Bánkba akarja ütni.” Bánk önvédelemből is cselekedve agyonszurdálja. Tettét vállalja a király előtt is. Saját híveinek elítélő szavai után, melyek összeroppanásához egy-egy lökéssel viszik közelebb, az utolsó sokkhatás akkor éri, mikor Tiborc megjelenik Melinda holttestével, aki Ottó bosszújának esett áldozatul. Bánk fájdalma tetőpontján így kiált fel: „Melinda! serkenj fel, hiszes­­méred / te Bánkodat, - nem ezt akartam én - / nem eztT A tett következményei és Bánk eredendő jószándéka között feszülő feloldhatatlan ellentétet szélsőséges módon képviseli legbelsőbb, családi körében Melinda tragikus halála. Bánk ösz­­szeomlása tehát nem olyan erkölcsi bukás, amint azt Gyulai vélte. Emberi nagysá­gából fakadó küzdelem szomorú és megrendítő befejezése. Megsemmisülten tár­ják elénk létállapotát az alábbi mondatok: „az angyal, amely jegyezte / botlásaimnak számát, illy következtetést / húzó legelsőlépésemkor el- /rémült dicsőhelyén, ésfélrefordúlt / könnyes tekéntettel törölte ki / nevemet az élet könyvéből.” Melinda elvesztése tehát mindazokat az okokat magába zárja, amelyek Bánk összeomlásához vezettek. Bánk, aki lecsillapította a békétleneket, mert jól tudta, hogy egy királynégyilkos­ság polgárháborút robbanthat ki, maga valósította meg a peturi látomást. Tette ár­tatlanok jajgatásához, halálához vezetett, s köztük volt a világ minden értékét megtestesítő hitvese is, akárcsak a lázadó Petur. Szándék és tett, nemes, tiszta cé­lok és ezeknek - a cselekvő akarata elleni - visszájára fordulása eredményezi azt a feloldhatatlan ellentmondást, mely összeomlását eredményezi. ”Mi töri meg Bánkot? - hallatszik a kérdés másfél évszázada. Gertrudis halála? Gertrudis meg­ölése miatt való elítélése saját hívei által? Melinda halála? Kérdezzük inkább így: mi semmisíti meg Bánkot} Nem „ez”, nem „amaz”. Minden, együtt. (Ezért sem feje­­ződhet/ne/ be a dráma a negyedik felvonással.) A bukásba az sodorja, hogy az ön­maga elé tűzött cél meghaladta erejét. Minden akadályozza, ami éri őt, integritásá­nak megvalósítását (s a megvalósítással önmagának a haza szolgálatára való alkal­massá formálását.) Abban a világban nincs út. arra, amerre ő elindult... Végső hely­zete : a semmi. Ő mondja ki: „Vég semmiség az én ítéletem -” Ez a semmi az ő végálla­pota, s egyben a dráma végső állapota. - összegezhetjük szintetizáló jelleggel a Bánk tragikumáról kialakult felfogásokat Sándor Iván A százhetven évefel nem fede­zett Bánk bán című tanulmányából kölcsönvett mondatokkal. (A Tiszatájdiák-mel­léklete 8., 1993 május)

Next

/
Oldalképek
Tartalom