Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

IV. Összegzés és utószó

Sokáig tartotta magát a Katona munkásságát vizsgálók körében az a nézet, hogy drámáiban, elsősorban történelmi drámáiban nincs fokozatos fejlődés, nincs átmenet a Bánk bánhoz. Ez a felfogás nem állja meg a helyét, ugyanis Katona történelemfilozófiája kapcsolja össze azokat. 1813-tól egyre karakterisztikusabban jelenik meg egymás utáni műveiben (István, a magyarok első királya, Aubigny dementia, Jeruzsálem pusztulása) a felvilágosodás szellemében fogant történelemszemlélete.

Miben is hitt ez a kor? Hitt az emberi társadalom előrehaladásában, optimistán vallotta a lineáris fejlődés szükségszerűségét, míg a következő kor, a romantika kora - a keserű történelmi tapasztalatok birtokában - már kiábrándulva és pesszimistán szemlélte a nagy történelmi események „hozadékát”. A felvilágosult gondolati rendszer négy alapelve: a kritikus, racionalista gondolkodás, a szociális morál, a humanizmus és a tolerancia által meghatározott szellemiséget olyan művek jelzik, mint Lessing, a német felvilágosodás vezéralakjának drámai alkotása a Bölcs Náthán (Nathan, der Weise), mely a felvilágosodás humanizmusának és a vallási toleranciának legszebb megnyilatkozásai közé tartozik vagy egy másik, már címében is nagyon kifejező teoretikus értekezése a Die Erziehung des Menschengeschlechtes (Az emberi nem nevelése). A felvilágosodás gondolatilag—eszmeileg megfogalmazott nagy ideáljai a XIX. elejére a társadalmi valóság, a gyakorlat próbáin eléggé megkoptak, egyre nagyobb szakadék keletkezett az eszme és az élet között. A jakobinus diktatúra terrorja látványosan „tagadta meg” a szabadság, testvériség, egyenlőség szent eszméit. Az erőszakos megmozdulások, a forradalmak iránti bizalmatlanság váltotta fel az új század első évtizedeiben a századvég forradalmi lendületét. Katona korában is az a felfogás él, hogy az eddigi szabadságküzdelmek mind rebellis lázadások az uralkodó ellen, melyek csak szenvedést hoznak, és végül elbuknak. Katona is így érez. Minek kellett a nagy francia forradalom, felesleges pusztítás volt, hisz nem rég bukott meg Napóleon. Ez a történelemfilozófia rányomja bélyegét a Bánk bánra, hisz a műben az ábrázolt kor és a szerző pillanatnyi történeti tudata között feszültség jön létre. A főhősben egyszerre van jelen az egyéni és rendi becsületet védelmező XIII. századi mentalitás, mely szembeszegülésre és megtorlásra sarkall, és ez kerül konfliktusba a szerző korának, a XIX. század felvilágosult gondolkodásmódjával, mely szerint a lázadás, az erőszak polgárháborúba sodorhatja az egész országot ártatlanok szenvedéséhez vezetve. Bánk összeomlását döntően az okozza, hogy épp ő lesz az, aki ezt a vérengzést, és így ártatlanok halálát és szenvedését előidézi, hisz a körülmények sorsszerűén bo-