Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Francis Fukuyama: Bizalom (részlet)
64 Francis Fukuyama • Bizalom (részlet) galmazott szabályokkal, és be nem tartásuk esetén szankciókkal. Ez a gazdaságra nézve éppúgy áll, mint a társadalom egészére nézve: a nagyvállalatok annak köszönhetik létezésüket, hogy nagyon költséges dolog olyan emberekkel szállítási vagy szolgáltatási szerződést kötni, akiket nem ismerünk jól vagy akikben nincs bizalmunk. A cégek így gazdaságosabbnak találták, ha ellátóikat és bedolgozóikat bevonják saját szervezetükbe, ahol közvetlenül ellenőrizhetik őket. A bizalom nem az integrált áramkörökben vagy a száloptikai kábelekben lakozik. Bár megkövetel bizonyos információcserét, a bizalom nem szűkíthető le az információra. Egy „virtuális” cég a hálózata révén bőven szerezhet be információkat szállítóiról és alvállalkozóiról. Ám ha valamennyi csirkefogó vagy csaló, a velük való együttműködés meglehetősen költséges lesz, bonyolult szerződésekkel és a késedelmes teljesítések okozta időveszteséggel. Bizalom nélkül a cégeknél ismét erősödni fog az ösztönzés, hogy „bekebelezzék” ezeket a tevékenységeket, és viszszaállítsák a régi hierarchiákat. így tehát korántsem nyilvánvaló, hogy az információs forradalom hatására a nagy hierarchikus szervezetek elavulttá válnak, vagy hogy mihelyt a hierarchia eltűnik, a spontán közösség átveszi a helyét. Mivel a közösség a bizalomtól függ, a bizalom meghatározója pedig a kultúra, a spontán közösség a különböző kultúrákban különböző fokozatokban fog megjelenni. Más szóval a vállalatoknak az a képessége, hogy nagy hierarchiákból kis cégek rugalmas hálózataivá alakuljanak át, a társadalom egészében meglévő bizalom fokától és a társadalmi tőkétől függ. Az olyan társadalmak, mint a japán, amelyekben a bizalom nagyfokú, már jóval az információs forradalom kibontakozása előtt létrehoztak hálózatokat; az olyan társadalmak viszont, amelyekben a bizalom kisfokú, sose tudják majd hasznosítani az információs technika hatékonysága kínálta előnyöket. A bizalom a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedés elvárása egy közösségen belül, a közös normák alapján, e közösség más tagjai részéről. Ezek a normák lehetnek olyan súlyos, „érték”-et érintő kérdésekkel kapcsolatosak, mint Isten vagy az igazság természete, de ide tartoznak az olyan világi normák is, mint a szakmai követelmények és a viselkedés szabályai. Azaz bízunk benne, hogy egy orvos nem tesz bennünk szántszándékkal kárt, mivel elvárjuk tőle, hogy betartsa hippokratészi esküjét és az orvosi szakma, illetve hivatás követelményeit. A társadalmi tőke bizonyos képesség, amely a társadalomban vagy annak egyes részeiben élő bizalomból származik. A legkisebb, legalapvetőbb társadalmi csoportban, a családban éppúgy megtalálható, mint a legnagyobban, a nemzet-
