Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Francis Fukuyama: Bizalom (részlet)

Út Dunatái • 1999 december

63

sokon, racionalizálásokon esnek majd át, csak az „alaptevékenységüket” hagyják meg, s ettől fogva kénytelenek lesznek száloptikás telefonvonalaikon más kis cégektől megrendelni mindent, a nyersanyagokat és a munkaeszközöket éppúgy, mint a könyvelést és a marketinget. Némelyek arról értekeznek, hogy a kis szervezetek hálózataié a jövő, nem a nagy hierarchiáké vagy a zűrzavaros piacoké, s mindent az elektronika szakadatlan fejlődése visz majd előre. Ez a fejlődés azonban csak úgy fog spontán közösséget s nem zűrzavart és anarchiát létrehozni, ha a társadalom megszabadul a nagy szervezetek centralizált hatalmától, a szövetségi kormányzattól az IBM-ig és az AT&T-ig. A csúcstechnika hordozta kommunikáció segítségével a jó információ kisepri majd a rossz információt, a becsületes és dolgos polgárok kerülni fogják a szélhámosokat és a parazitákat, s az emberek önként fognak össze üdvös közös célok érdekében.

Nem kétséges, hogy az információs forradalom széles körű változásokat fog előidézni, de a nagy hierarchikus szervezetek korszaka még korántsem ért véget. Az információs kor sok jövőkutatója kissé meggondolatlanul általánosít, a számítógépipart véve alapul, amelyben a gyorsan fejlődő technika valóban a kicsiny és rugalmas cégeknek kedvez. De a gazdasági élet sok más területe, a repülőgép- és autóipartól a sziliciumlapka-gyártásig, egyre jelentősebb tőkét, jobb technológiát, több embert kíván. Még a távközlési iparnak is van ilyen ága: a száloptikás átvitelt legjobb, ha egyetlen, nagy távolságokat átfogni képes óriáscég hasznosítja, s nem véletlen, hogy az AT&T 1995-re ismét elérte korábbi nagyságát - 1984-ben ugyanis a vállalat nyolcvanöt százalékát helyi telefontársaságokká alakították át. Az információs technika némely kis céget hozzásegít majd, hogy nagy feladatokat jobban tudjon megoldani, de a nagy méretekre továbbra is szükség lesz.

Fontosabb ennél, hogy amikor az információs korszak leglelkesebb apostolai a hierarchia és a hatalom eltűnését ünnepük, nem törődnek egy döntő fontosságú tényezővel: a bizalommal, és alapjával, a közös etikai normákkal. A közösségek a kölcsönös bizalomtól függnek, és nélküle nem fognak spontán módon létrejönni. Hierarchiákra szükség van, mert nem várható, hogy a közösség minden tagja betartsa a hallgatólagos etikai szabályokat. Mindig vannak, kis számban, aktív aszociális elemek, akik igyekeznek bomlasztani vagy kihasználni a csoportot, csalással vagy egyszerűen csak gonoszkodással. És mindig vannak, jóval nagyobb számban, olyanok is, akik szívesen élvezik a csoporttagsággal járó előnyöket, de édeskeveset tesznek a közös ügyért. A hierarchiákra azért van szükség, mert nem tételezhető fel, hogy mindenki és mindig a benső etikai szabályok szerint él, és híven teljesíti kötelességeit. Erre végső esetben kényszeríteni kell őket, világosan megfő-