Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Michel Foucault: A szexualitás története (részlet)

Úl PuNATÁT • 1999 DECEMBER 61 tóttá és megszaporította a körkörös szexualitáséi és vegyes összetételű csoporto­kat: elrendezte a hatalom hierarchizált vagy egymással szembenálló pontjait; kije­lölte az „üldözendő” - vagyis az egyidejűleg áhított és büntetendő - gyönyöröket; a szexualitás megtűrt vagy támogatott övezeteit; minimálisra korlátozta azt a tá­volságot, amely felügyeletnek tünteti fel magát, de valójában intenzitásnövelő mechanizmusként működik; meghonosította az ingerlő érintkezéseket. Ez a hely­zet a család, vagyis a nagycsalád - a szülők, gyerekek és bizonyos mértékig a cselé­dek - esetében. Csakugyan afféle monogám házastársi sejt a 19. századi család? Lehet, de csak bizonyos mértékig. A család egyben az élvezet és a hatalom bonyo­lult hálózata is; és ebben az erősen tagolt hálóban át lehet alakítani a háló különfé­le csomópontjai közti viszonyokat. A gyerekek és felnőttek elválasztása egymás­tól, a szülői szoba és a gyerekszoba szembeállítása (ez a szembeállítás valósággal kötelezővé vált, és mindenütt tiszteletben tartották a 19. században, ahol olcsó la­kásokat építettek), a fiúk és a lányok viszonylagos elkülönítése, a csecsemőgondo­zás szigorú előírásai (szoptatás, higiénia), a növekvő érdeklődés a gyermekkori szexualitás iránt, az önkielégítés feltételezett veszélyei, a pubertáskor újonnan fel­fedezett jelentősége, a szülőknek ajánlott gyermekfelügyelési módszerek, az intő szónoklatok, a titkok és könnyek, a cselédek egyszerre felértékelt és rettegett jelen­léte - mindez bonyolult hálóvá alakítja át a családot, még azt a családot is, amely­nek méretei a lehető legkisebbre zsugorodtak össze; és ez a bonyolult háló szinte telítve van a sokféle - töredékes és állandóan változó - szexualitással. Ha a házas­társi viszonyra korlátozzuk ezeket a szexuális formákat - miközben ezt a viszonyt a tiltott vágy formájában rávetítjük a gyerekekre -, akkor aligha fogjuk megérteni azt a magatartásformát, amely - ezekkel a szexualitásokkal szemben - nem annyi­ra tiltó erőként, mint inkább ingerlő és megsokszorosító mechanizmusként mű­ködik. Az iskolai és pszichiátriai intézmények, bentlakóik nagy számával, hierarc­hiájukkal, térbeli elrendezésükkel, felügyeleti rendszerükkel a család mellett a ha­talom és az élvezet másik lehetséges elosztási módját képviselik, de ezek az intéz­mények is kialakítják a szexuális túltelítettség övezeteit, az olyan kiváltságos terek­kel és rítusokkal, mint például az osztályterem, a hálóterem, a látogatás vagy a konzultáció. Itt kapnak nevet és helyet a szexualitás nem házastársi, nem hetero­szexuális és nem monogám formái. (Atlantisz Kiadó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom