Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Michel Foucault: A szexualitás története (részlet)
Úl PuNATÁT • 1999 DECEMBER 61 tóttá és megszaporította a körkörös szexualitáséi és vegyes összetételű csoportokat: elrendezte a hatalom hierarchizált vagy egymással szembenálló pontjait; kijelölte az „üldözendő” - vagyis az egyidejűleg áhított és büntetendő - gyönyöröket; a szexualitás megtűrt vagy támogatott övezeteit; minimálisra korlátozta azt a távolságot, amely felügyeletnek tünteti fel magát, de valójában intenzitásnövelő mechanizmusként működik; meghonosította az ingerlő érintkezéseket. Ez a helyzet a család, vagyis a nagycsalád - a szülők, gyerekek és bizonyos mértékig a cselédek - esetében. Csakugyan afféle monogám házastársi sejt a 19. századi család? Lehet, de csak bizonyos mértékig. A család egyben az élvezet és a hatalom bonyolult hálózata is; és ebben az erősen tagolt hálóban át lehet alakítani a háló különféle csomópontjai közti viszonyokat. A gyerekek és felnőttek elválasztása egymástól, a szülői szoba és a gyerekszoba szembeállítása (ez a szembeállítás valósággal kötelezővé vált, és mindenütt tiszteletben tartották a 19. században, ahol olcsó lakásokat építettek), a fiúk és a lányok viszonylagos elkülönítése, a csecsemőgondozás szigorú előírásai (szoptatás, higiénia), a növekvő érdeklődés a gyermekkori szexualitás iránt, az önkielégítés feltételezett veszélyei, a pubertáskor újonnan felfedezett jelentősége, a szülőknek ajánlott gyermekfelügyelési módszerek, az intő szónoklatok, a titkok és könnyek, a cselédek egyszerre felértékelt és rettegett jelenléte - mindez bonyolult hálóvá alakítja át a családot, még azt a családot is, amelynek méretei a lehető legkisebbre zsugorodtak össze; és ez a bonyolult háló szinte telítve van a sokféle - töredékes és állandóan változó - szexualitással. Ha a házastársi viszonyra korlátozzuk ezeket a szexuális formákat - miközben ezt a viszonyt a tiltott vágy formájában rávetítjük a gyerekekre -, akkor aligha fogjuk megérteni azt a magatartásformát, amely - ezekkel a szexualitásokkal szemben - nem annyira tiltó erőként, mint inkább ingerlő és megsokszorosító mechanizmusként működik. Az iskolai és pszichiátriai intézmények, bentlakóik nagy számával, hierarchiájukkal, térbeli elrendezésükkel, felügyeleti rendszerükkel a család mellett a hatalom és az élvezet másik lehetséges elosztási módját képviselik, de ezek az intézmények is kialakítják a szexuális túltelítettség övezeteit, az olyan kiváltságos terekkel és rítusokkal, mint például az osztályterem, a hálóterem, a látogatás vagy a konzultáció. Itt kapnak nevet és helyet a szexualitás nem házastársi, nem heteroszexuális és nem monogám formái. (Atlantisz Kiadó)
