Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Szabolcsi Miklós
8 Úr Dunatái • 1999 december lett egy másik cvikkeres: Marx Károly, akinek írásai a maguk eredeti és félreértett, szószerinti, és eltorzított formájukban az egész rövid „XX. században” és máig is hatnak, alakítanak. Ő nemcsak egy a XIX. század filozófusai közül, mint jóindulatú védelmezői mondják. A globalizáció éppen most megmutatkozó válságai mutatják aktualitását. És a művészet a XX. században? Bizonyos, hogy a modernség nagy kora, és azoknak a kétségbeesett, szétszórt kiáltásoknak is időszaka, amelyeket - ritka semmitmondó terminussal - posztmodernnek neveznek. De kora a kultúra tömegesedésének és egyúttal kettészakadásának is. (Igaz, ez az új jelenség csak most vált a kommunikáció technikai eszközeinek tökéletesítésével mennyiségileg olyan számossá a „tömegkultúra”, hogy megbillent a korábbi kényes egyensúly.) De a másik, a magas kultúra is tömegessé vált. Elég, ha a frankfurti könyvvásáron bemutatott többezer címre utalok, vagy arra, hogy a francia könyvpiacon idén ősszel többszáz új regényt mutattak be (Túlnyomórészt még mindig regényt.) Hogy a magas kulturális termékeknek ebből a tömegéből mi mit tartunk igazi meghatározó műnek, a művészet területén legnagyobb jelentőségű vívmánynak, erre nyilván sokféle válasz adható. Számomra, egyénileg ismereteim és élményeim alapján más ez az értékrend, ha tetszik, egyéni lista. Élen nálam változatlanul József Attila áll, de rajta van még sok minden: Thomas Mann és Kosztolányi, Garcia Marquez, de sok Bartók mű, egy-egy Kurtág sikoly, vagy Fellini film, Klee képek, Picasso egy-egy korszaka, vagy egy Alvar Aalto-épület. A másik kérdés, hogy az irodalomtörténész, a kultúra kutatója jövőben (ha lesz még ilyen emberfajta) mit fog kiemelni a XX. század műveiből? Qui vivra, verra.
