Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - SZEMLE - Szabó József: Egy kötet tőle, egy pedig róla
90 Úf PUNATÁT • 1999 SZEPTEMBER a megszerzett tudásban és a tanulmányokban való előrehaladása tehát valójában egybeesik a kisebbségi helyzetben élő magyar nemzetrész fennmaradásának érdekével, az anyanyelvűség megőrzésének és a magyarságtudat megtartásának eszméjével. Mindehhez nagyon fontos gondolatokat és tettekben is megvalósított adalékokat foglal magában a Koszorúk című kötet, melyet - amint Filep Tamás Gusztávnak Zalabai Zsigmondról szóló könyvéből kiderül (141) - az 50. születésnapjára barátai: Huszár László, Bárdos Gábor és Végh László állítottak össze régi írásaiból. Ha a Zalabai-kötet - egyébként nagyon örvendetes és jó alkalomra időzített - megjelentetését kissé szokatlannak lehet nevezni, nem kevésbé tekinthető rendhagyónak Filep Tamás Gusztávnak Zalabai Zsigmond életútjáról, munkásságáról szóló könyve sem. Az irodalomtudományban elég gyakori - különösen az utóbbi évtizedekben -, hogy egy-egy íróról, költőről kismonográfia jelenik meg, s az sem ritka, hogy egy-egy tudományszak (pl. a nyelvészet) jeles képviselőjének pályáját, kutatásainak eredményeit, hatását és jelentőségét bemutató kiadvány lát napvilágot. Az azonban kétségtelenül szokatlan - számomra legalábbis -, hogy egy kiváló kutatóról, kitűnő irodalomszervezőről és jeles oktatóról, mint amely tulajdonságok Zalabait jellemzik, ötvenéves korában kismonográfia szülessen. Ehhez legalább két alapvető föltétel szükséges: akiről kiadvány jelenik meg, annak a munkássága, tevékenysége szerteágazó és igen eredményes kell, hogy legyen; aki pedig írója a szóban forgó kötetnek, annak nemcsak könyve „hősét”, hanem korát s benne az irodalmi és társadalmi folyamatokat is nagyon jól kell ismernie. Filep Tamás Gusztáv Zalabai Zsigmond című könyve meggyőződésem szerint mindkét alapföltételnek teljes mértékben megfelel. Századunk a különféle tudományszakok specializálódása, kisebb részterületekre való osztódása miatt korántsem a polihisztorok korszaka, s mégis - a határon innen és azon túl - a humán tudományokban munkálkodik még ma is néhány olyan kutató, aki több szakterületen is igen eredményes. Közéjük sorolható Zalabai Zsigmond is, akinek munkássága - az elsődlegesen irodalomtörténeti, kritikai és irodalomelméleti kutatásai mellett - egy-két kiadványában a történet-, a néprajz- és a nyelvtudomány területére is kiterjed. Hogy tudományos tevékenysége mennyire szerteágazó és eredményekben gazdag, azt beszédesen igazolja pl. a róla írt kötet Könyvészet című fejezete (156-178), amely nemcsak önálló műveit és azok fogadtatását (az ismertetések jegyzékét) tartalmazza, hanem a tankönyvek, oktatási segédletek, az antológiákhoz, összeállításokhoz írt elő- és utószavak felsorolását és a vele folytatott beszélgetések sorát is magában foglalja. Zalabai sok
