Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - SZEMLE - Szabó József: Egy kötet tőle, egy pedig róla
88 Út Dunatát • 1999 szeptember Kisalföldről több telepes kerülhetett, mint a környékbeli községek portáira. Az újonnan jött lakók - törzsökéi a falu későbbi népességének - nem, illetve csak korlátozott mértékben vették át az ä és ä jellegzetes palóc hangszínét.” (11) - S hogy az ipolypásztói népnyelvről alkotott kép még átfogóbb, még teljesebb legyen, a szerző mintegy négy lapnyi terjedelemben (23-26) nyelvjárási szöveget is közöl, amely nem csupán a különféle tájnyelvi sajátságokat illusztrálja, hanem tartalmánál fogva azt is érzékelteti, hogy néhány évtizeddel ezelőtt „ilyen volt az az otthonmeleg, falumeleg, szülőföldmeleg nyelvi közeg, amely az utódok szívébe plántálta - éltessék, óvják, őrizzék ők is - lelkületét az édesanya-nyelvnek.” (26) Mivel a közösségi kapcsolatok az utóbbi időben - különösen a 90-es években - más irányt vettek, erősen meglazultak, visszaszorultak már a falusi lakosság körében is, a felnövekvő nemzedékek - sajnos - kevésbé érzik-érezhetik azt az otthonmeleget, falumeleget, amely a valahová-tartozás összetartó erejét, biztonságát nyújtotta még azoknak is, akik e közösségek kötelékéből kiszakadva távolabbi vidékekre, országrészekre vagy idegen nyelvi környezetbe kerültek. A kiadvány „Csömény, leppencs, jázikó...” című fejezete Kovács Antalnak a Felső-Szigetköz népi állatneveivel foglalkozó tanulmányára épül, amelynek gazdag anyagát Zalabai a szóalkotás szempontjából elemzi. Kitűnő példák egész során mutatja be a népnyelv szóteremtő erejét, a természettel közeli kapcsolatban élő ember nyelvhasználatának, szóalkotásának szemléleti hátterét, az új szavak és szókapcsolatok létrehozásában megnyilvánuló konkrétságot, gazdag fantáziát és humort, amely alapja, forrása például a különböző állatok népi elnevezésének és az életmódjukhoz, létfenntartásukhoz kapcsolódó hangutánzó-hangfestő eredetű szavak keletkezésének. Jól kiválasztott irodalmi példákkal a szerző azt is illusztrálja, hogy íróink, költőink közül pl. Kormos István, a szlovákiai magyar alkotók közül pedig Bereckjózsef, Gágyor József és Kulcsár Ferenc írásaikban milyen sokat merítenek a szűkebb pátria nyelvi kincseiből, melyek értelmi és érzelmi, hangulati szempontból egyaránt még inkább hatásuk alá vonják a felnőtt és a gyermek olvasót is. A kötet kisebb-nagyobb terjedelmű fejezeteinek mindegyike - különböző szempontból, más-más formában - anyanyelvűnkhöz kapcsolódik. A szülőfalu nyelvjárási sajátságainak, értékeinek bemutatása mellett helyet kap benne Illyés Gyula egyik remekművének, a Koszorú című költeménynek mesteri elemzése (35- 48), amely ékesen bizonyítja Zalabai kiváló irodalomtörténészi-kritikusi érzékét, fölkészültségét. Fokról fokra, lépésről lépésre tárul föl az olvasó előtt a vers tartalmának, gondolatiságának és formai (műfaji, nyelvi, hangszimbolikai szerepű) sa
