Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - SZEMLE - Szabó József: Egy kötet tőle, egy pedig róla
86 Út Dunatát • 1999 szeptember van éppen szüksége az anyanyelvnek, a szülőföldnek, az irodalomnak, pontosabban - minthogy ezek Zalabai esetében egymástól elválaszthatatlanok - egyszerre mindháromnak. Végeredményben: a szlovákiai magyarságnak.” (8) A szerző szülőfalujának, a Hont megyei Ipolypásztónak tájnyelvével az „Édesanya-nyelvem” (10-26) és a „Csömény, leppencs, jázikó...” (27-35) című fejezetekben olyan részletességgel foglalkozik, hogy ezekből - természetesen a teljesség igénye nélkül - könnyen föl lehet vázolni a község legmarkánsabb hangtani vonásait, ezenkívül néhány alak- és mondattani sajátságra is fény derül, továbbá értékes és viszonylag gazdag tájszóanyagot is találunk a kötetben. A különféle magán- és mássalhangzó-jelenségeket „A szóejtés hogyanjáról” és a „Mássalhangzók, képzők, ragok” című alfejezetek tartalmazzák. Ezekből például a következő magánhangzó-jellegzetességek ragadhatok meg: - 1. Az ipolypásztói nyelvjárás megkülönbözteti a kétféle e hangot, az alsó nyelvállású (nyílt) e és a középső nyelvállású (ún. zárt) é hangot. Ezeknek a fonológiai szerepét a következő példákkal szemlélteti a szerző: „Ha így mondja falum embere: ne, akkor azt fejezi ki: nesze; ha meg úgy, hogy ne, altkor tiltószót használ. Számára a táj hegyes, a ceruza viszont hegyes. Amik a jobbágyoknak rémeik voltak, azok a deresek - az őszi hajnalok viszont deressek. Akik egymást eljegyezték: jegyesek - a bárányok viszont jegyessek (jeggyel ellátottak). További ilyen alakpárok: szegek (ige) - szegek (főnév). Ti mentek (jelen idő) - ők mentek (múlt idő). Kifestettem (múlt idejű műveltető ige) - kifestettem (ugyanilyen idejű cselekvő ige).” (13) - 2. Viszonylag gyakori a zártabb magánhangzók előfordulása, így pl. a zárt u-zás (bugái; bujtdr, búkor, csuda, furma, hugyan stb.), a zárt o-zás tőszavakban (pl. magos, osztán, vocsora) és ugyanez a jelenség a k többesjelet követő t tárgyrag előtt is megfigyelhető (pl. borokot, fákot). - 3. Virulens sajátságként fordul elő a zárt /-zés (pl. békessig, cséndéssíg, husvít, kilts, níz,píz „pénz” ríg, szína, vín) és a zárt (rövid) i-zés is (pl. élig, kötiny, legi ny, lepiny, süteminy, széginy, veteminy stb.). - 4. Van néhány adat az illabiális /-zésre {híves, kőmíves, kíső„külső”), az o-vel szembeni é'-zésre (essze, kecsege „köcsög” mégétt, se tű, tépertyű, véres stb.), de az ajakréses ä - a csallóközi és a szigetközi nyelvjáráshoz hasonlóan - csak az á melletti hangtani helyzetben jelentkezik {apám, kapál). A mássalhangzó-jelenségek közül említésre méltó pl. az /-ezés {hel, helétted, mél) és a palatalizáció, amely viszonylag gyakori (pl. igényes „egyenes”, nyó'll„nő”, ny őslény, teknyő; aggyig, gyinnye, gyió, pegyig;fürösztyi, pestyi, téhetyi, tyűkör stb.). - az alaktani sajátosságok köréből a hová kérdésre felelő, archaikus -nyi határozóragot említem meg {mégyék a nenényi, mégyék a papnyi).
