Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bodó Barna: Régió,identitás,elit
Bodó Barna • Régió, identitás, elit 67 szereplők között érvényesül bizonyos bizalom, amelynek meghatározó tényezője az etnikai hovatartozás. A többségi szféra többnyire azt üzeni a kisebbségi elitnek, hogy önnön jól felfogott érdeke hátat fordítani kisebbségi mivoltának, mondjon le anyanyelve elsődlegességéről és soroljon be az etnikai többségbe. Mitől függ az elit esetében a kialakult identitás megtartása, a vállalt közösségben való megmaradás? A helyi kisebbségi elitnek ugyanis, miközben döntése érlelődik, a nemzeti keret elvontságának és a győztessé válás kézzelfoghatóságának a kettősségével is szembe kell néznie. A nemzeti keret többnyire önkorlátozásként jelentkezik - például a házastárs kiválasztásában, az iskola nyelvével kapcsolatos döntésben. És szórványban, ahol félszázezres városban két vékony iskola kínál csupán anyanyelvű képzést, ez egyáltalán nem elvi kérdés, hanem vállalása annak, hogy, például, évekig több időt igényel az iskolába járás. Érzi-e vajon a vidéki kisebbségi elit, hogy néki kellene közösségi példát mutatnia - mert elit. Idevágó vizsgálatok hiányában a pontos válasz várat magára. De sok mindenre lehet következtetni, a kisebbségi oktatás ismert adatait lehet és kell értelmezni. Kis szórványközösségek megmaradási esélyeit vizsgáló kutatásunk* azt mutatta, hogy minél erősebben hat a nagyváros vonzása, illetve minél erősebb helyben az etnikai sokszínűség, annál gyakoribbak a vegyes házasságok. Külön kutatásnak kellene feltárnia, mitől függ, hogy milyen nyelvi dominancia alakul ki a családban, illetve mitől függ az a bizonyos kölcsönösség, amelynek hiányában a vegyesházasság az egyik fél számára több-kevesebb önfeladással jár. Kutatási feladat továbbá az is, miként választ párt és gyermeke számára iskolát a kisebbségi értelmiségi. Tereptapasztalatok alapján hajlok arra a feltételezésre, hogy értelmiségi körben gyakoribb a vegyes házasság, mint általában. Az iskolaválasztási gyakorlatról pedig itt és most annyit, hogy ötezer fős magyarság általános iskoláját sem tudja Lúgoson fenntartani, pedig ekkora közösség általában középiskolát éltet meg. És nyílván van egy olyan alsó küszöb, amikor a választások kényszerdöntések: öt-hat családért ma akkor indítanak anyanyelvi iskolát, ha a nemzeti többség számára hozzák létre, és mondjuk a közrend helyi őre is a jussolók között van. A bánsági kisebbségi értelmiségi nem válik meg gyermekétől, hogy távoli iskolába magyar szóra adja, igaz, a temesvári magyar gimnáziumnak a legutóbbi évekig, két évtizeden át nem volt bennlakása. A bánsági vidéki magyar számára szinte ismeretlen az erdélyi gyakorlat, amikor a jó iskolába messzi helyre elküldik már a tízéves gyermeket is.
