Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
50 Úr Dunatát • 1999 szeptember másikra, az integráció irányába tett lépések összefonódnak hol a nyílt magyarellenességgel, hol annak taktikai mérséklésével, zárójelbe tételével, megszűntnek nyilvánításával, amit a romániai magyar közgondolkodás a román politika kétértelmű/kétszínű vonásaként él meg és ítél el. A román-magyar viszonynak merőben új eleme, hogy jóllehet Románia és Magyarország kapcsolatait az elmúlt évek során is befolyásolta a romániai magyar kisebbség léte és helyzete, az államközi kapcsolatokban szemmel láthatóan érzékelhető, hogy a magyar államrezon adott esetben nemcsak eltérhet, de szembe is kerülhet a határokon túli magyarságra is kiterjedő nemzeti érdekkel, ami újabb stratégiai dimenzióval bővítette a román-magyar kapcsolatok területét. Az RMDSZ: célok, remények, kudarcok A román-magyar kapcsolatok alakításának kulcsfontosságú tényezőjeként az RMDSZ sajátos helyzetben van. Legitimitása mind a romániai magyar társadalom, mind a román politikai pártok irányában szilárd és elvitathatatlan. Ez nagy pozitívuma az elmúlt évtizednek, különösen, ha két kiegészítést fűzünk hozzá: a) történtek ugyan pártalakítási kísérletek az RMDSZ-en kívül, de azok sikerteleneknek bizonyultak; b) az évek során az RMDSZ nemcsak platformok, tömörülések számára adott teret, ami természetes jelenség, hanem olyan belső ellentéteket is átélt, amelyek olykor a szervezet egységét veszélyeztették. A Szövetség mindezek ellenére nem bomlott fel. Mindazonáltal azok, akik 1989-ben az RMDSZ-t létrehozták, tévedtek a várható jövő megítélésében, nem számítottak arra, hogy ez a jövő nem a várakozásaiknak megfelelően alakul. Mit értünk ezen? Az RMDSZ programja, egész stratégiája arra az axiómaként kezelt feltevésre épült, hogy a diktatúra évtizedeinek végeztével a társadalom úgy teszi magáévá a demokrácia értékrendjét, hozza működésbe a modern társadalom intézményeit, hogy az nem pusztán megengedi a kisebbség nevében történő politizálást, hanem annak eredményességét is biztosítja. Ez a feltevés azonban illúziónak bizonyult, mivel a román politikai osztály úgy emelte jogerőre a többségi demokrácia elvét, hogy az a politika intézményeiben való részvételt biztosította, de az eredményes politizálást már nem. Beszédes példája ennek az RMDSZ szereplése a hatalmat 1996 óta gyakorló koalícióban, amely támaszkodik rá, kihasználja őt, a vele kötött megállapodást azonban semmibe veszi. Az alapítók hitének, az RMDSZ elitje által elsajátított „demokratikus megváltás-ideológia” hallgatólagos előfeltevéseinek következménye az is, hogy a Sző-
