Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
Bakk-Horváth-Salat ■ A 2000. év küszöbén... 51 vétségén belül nem tudatosult program és jövőkép különbözősége, e különbségtétel fontossága. Az eredmény: identitás és cselekvés (racionalitás) feszítő ellentéte, amely 1993-tól kezdődően még strukturálisan (alapszabályzatilag) is rögzült az szervezetben. A jövőképet hordozó „önkormányzati modell”, a romániai magyar társadalom intézményi autonómiájának konkrét cselekvési programok nélküli megelőlegezése, s a pártszerű működésre utaló, de explicit politikai doktrínákat nélkülöző, lehetőségekhez és opportunitásokhoz igazodó cselekvés ellentéte megannyi - feloldást és kompromisszumot nem hozó - belső vitát eredményezett. A szimbolikus politizálás és a jövőképhiányos cselekvés e végletesnek tűnő konfliktusa, melyet a médiapolitizálás eszközeivel sikerült a romániai magyar közgondolkodásban a „radikálisok” és „mérsékeltek” ellentéteként rögzíteni, azt eredményezte, hogy az RMDSZ politikai elitjének gondolkodásában elhalványult a stratégiai opciók kidolgozásának igénye. Mi több, eluralkodott a hamis alternatívákban való gondolkodás illetve a politikai céloknak kizárólagos kisebbségi terminusokban való megfogalmazása. Egy olyan szervezet esetében, amely kisebbségi érdekvédelmet és közképviseletet hirdet meg céljaként, a kisebbségi terminusokhoz való ragaszkodás ugyan természetes következmény, azonban az RMDSZ esetében ez oda vezetett, hogy az identitás védelmét a középpontba helyező beszédmód a sérelmi helyzettudatot olyan területekre is átvitte, ahol az a problémák megoldásának akadályává vált. Ez főleg az RMDSZ kormánykoalíciós részvételekor vált nyilvánvalóvá, mégpedig két összefüggésben: a) a romániai magyar közgondolkodásban az RMDSZ, minden megszerzett hatalmi pozíciója ellenére a romániai magyar társadalom „másodrendűségének” a megjelenítője maradt, ezért a sérelmi diskurzusról való lemondást továbbra sem támogatta a közgondolkodás - az tovább is meghatározó maradt a nyilvánosságban - , amihez a kormányzati pozíciókba került elit tétova, a konjunkturális helyzetek mérlegelésére utaló hallgatása is hozzájárult; b) a koalíción belül az RMDSZ-vezetők taktikai attitűdjét a gyengébb partnerekre jellemző, veszteség-minimalizáló beállítódás jellemezte; nem vállalt fel konfrontációt a partnerekkel olyan törvények kidolgozásában, amelyek ugyan alapvetően fontosak a reform tekintetében, de közvetlenül nem érintették azokat a célokat, amelyeket a Szövetség saját politikai identitása szempontjából fontosnak vélt (oktatásügy, nyelvhasználat a közigazgatásban, magyar egyetem) - ennek viszont az lett a következménye, hogy éppen a fontosnak vélt kérdésekben romlottak az alkupozíciói.
