Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
Bakk-Horváth-Salat • A 2000. Év küszöbén,.. 45 beszélni a továbbiakban, nem annyira az RMDSZ teljesítményét mérlegre téve, mint inkább politika és társadalom viszonyát vizsgálva. Politika és társadalom Romániában A helyzet elemzésének egyrészt a román társadalom 1989 utáni alakulásáig kell visszanyúlnia. Az 1989 utáni Románia az elmúlt évtizedben nem vált, mert nem válhatott modern demokráciává. A diktatúra megszűntével olyan átalakulási folyamat kezdődött, amely pozitív fejleményei ellenére súlyos válságokkal terhes, és ezek egy évtized után, jelenleg is tartanak. Az országnak nem volt, és jelenleg sincs olyan politikai stratégiája és gazdasági programja, amely megfelelő politikai támogatottsággal biztató perspektívát nyújtana a lakosságnak. A posztkommunista Románia legsúlyosabb tehertétele - ez különbözteti meg a térség többi, az európai integrációban előbbre tartó országától -, hogy előrehaladását nagy mértékben a múlt öröksége szabja meg. Ez legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy a román politika tíz éve nem tud szabadulni attól a nyomástól, amelyet - különféle eszközök felhasználásával - a korábbi (tág értelemben vett) állami és pártapparátus tagjai fejtenek ki annak érdekében, hogy a gazdasági szférában szerzett pozíciókkal hatalmukat átmentsék. Ez meghatározó erővel szól bele mind a pártideológiák és pártharcok alakulásába, mind a gazdasági stratégiák következetlenségébe, de ugyanúgy ennek hatásai fedezhetők fel a kül- és a belpolitikában is, beleértve a kisebbségi jogkövetelések megítélését. A román társadalom és politikai élet elmúlt tíz évére változatlanul érvényes tehát, hogy a) a nagy társadalmi opciókat, magát a nemzeti érdek kategóriáját nem sikerült a konszenzusos egyeztetés módszerével szilárd alapokra helyezni, b) ebből következőleg (is) a politikában alig jelenik meg a közjó követelménye, és sokkal meghatározóbb a láthatatlan csoportérdekek eredőjének a hatása, végül pedig c) a civil társadalom nincs sem az intézményesülésnek, sem a tudatosságnak azon a fokán, hogy érdemben befolyásolni tudja a politikát. Mindezek következtében a posztkommunista Románia jövője mégnem dőlt el abban az értelemben, hogy továbbra is nyitott kérdés: (1) integrálódik-e vagy sem a nyugati demokráciák Európájába, (2) felzárkózik-e a piacgazdaság lehetőségeit a társadalom nagy többsége számára kamatoztató országok sorába, vagy képtelen alkalmazkodni a kapitalista fejlődés követelményeihez, és lesüllyed a harmadik világot alkotó országok szintjére, (3) sikerül-e a többpártrendszer és a parlamentarizmus formális demokráciáját átvezetnie a szilárd alapokon nyugvó jogállamiság állapotába, vagy a demagóg, etnokratikus jegyeket viselő oligarchia rosszul működő állama marad, (4) feladja-e a centralizált, tekintélyural
