Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 3. szám - Fried István: "Az eredetiség alkotása..."

28 Út Dunatái • 1999 szeptember Fried István* AZ EREDETISÉG ALKOTÁS.” (Nemzetképek - nemzet-torzképek Kelet-Közép-Európában) „a nemzeti identitás csak az idegennel, a másfajtával és másfélével szembesítve virágozhat” (Ales Debeljak) Dolgozatom címe: idézet; távoli földrész, a mi (irodalmi) tudatunkban alig néhány művel jelenlévő írójától származik, akit Magyarországon inkább nevéről, mint regényeiről ismernek; s ha mégis, akkor a legtöbb „szakmabeli” bizonyára abból az idézetből, amely Hans RobertJaußnakHz irodalmi posztmodernségről szó­ló tanulmányában köszön ránk. Amit az egykori konstanzi hermeneuta szüksé­gesnek vélt kiemelni az Áttetsző tartomány című regényből, valójában a polikultu­­ralitás dilemmájával nevezhető meg, az eredetiségnek a zseniesztétikában körvo­nalazott fölértékelődését alapjában megkérdőjelező kritikai magatartás, vagy ami­képpen Jauß a posztmodern jellemzői között említi: „messzemenően szabad ren­delkezés minden elmúlt kultúra fölött (intertextualitás); a recepcióra és a hatásra áthelyeződő esztétikai érdeklődés”. Csakhogy a mexikói szerző, Carlos Fuentes regényének írófiguráját akképpen beszélteti, hogy viszonylag könnyen szembesít­hetjük régiónk esztétikai, morális és mindkettővel szoros összefüggésben „imago­­lógiai” kérdésfölvetéseivel. Hiszen nemcsak az eredetiség - keverék konfrontáló felfogásának helyébe ajánlja a dinamikusabb, összetettebb, az ambivalenciát nem elfedő, hanem nyelvileg is, gondolatilag is tudatosító magatartást: „az eredeti ke­veréket tételez fel, valamiféle, a tapasztalásunkat megelőző tisztaságot. Nem ere­detinek születünk, eredetivé leszünk: az eredetiség alkotás. (...) magunknak kell létrehozni valamiféle eredetet és valamiféle eredetiséget.” A magabiztos kizáróla­gosság marasztaltatik el az írófigura soraiban, a nyitottság dicséretét lehet kiolvas­nunk az írói töprenkedésből. A regény más helyén a megjelenített szerző, Zama­­cona „dadog”-va ad számot (nemcsak önnönmagát) gyötrő gondolatairól, az „ere­detiség-alkotó” egyén, nemzet recepciós magatartásáról, a befogadásban rejlő olyan antinómiákról, amelyek nem tanúskodnak a múlttal szemben kialakított * Köszöntjük a Herder-díjas Fried Istvánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom