Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Ferenczes István: Versek (Mint himnuszokból a glória; Sekler songs)
18 Út Dunatát • 1999 szeptember Ferenczes István MINT HIMNUSZOKBÓL A GLÓRIA Szülőfalumnak Holdon túli mása: Qxyhuatwandza visszajáró szellem, érted zokogott sosem volt szerelmem, a svájci Lisbeth s észtországi Mása, kit versben láttam vagy egy balladában, a falum melletti rétekre vágyott, meztelen testére gyöngyharmat szállott - sellő élt akkor Qxyhuatwandzában... Fölszállt, mint a harmat, akár az álom a falu, minden szerelmek éjele, egy heroinlázas inka éneke temet magába gyermekkori várrom, rablópandúr, lófurösztés, tűz-forrás, fölötte feszült a Szeplőtlen fia s akár a himnuszokból a glória, kihullasz falum, te elfojtott fohász, kimúlsz a múltból, kifogysz a hazádból, kiirtott bükkfaerdő lidérce jár körötted, a nyíres megőszült betyár - csak hurut marad szabadságból, lázból... Árnyékod lettem, hazajáró lélek, átgázolnak kifosztott gyermekkorok, mint hódításkor vascsizmák, bocskorok - nélküled falum árva vagyok s félek... Hányszor leütötték fölemelt fejed barbárok, kiskirály, pártos zsarnokok, csupán temetőd lett mind és mind nagyobb, a Holdra száll fel kihűlni a lelked.
