Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 3. szám - Ferenczes István: Versek (Mint himnuszokból a glória; Sekler songs)

Ferenczes István ■ Vers

19

Nászinduló voltál, szent elégia, pedig sosem láttál tengert és Dunát, rettegem élted négy évszak ritmusát, mint birodalmait hűlő Ázsia.

Mennyi csoda, mennyi kínzó titkod volt, balladád, táncod, szerelmes mélabúd, áldást osztott a belépőre kapud, mely várt akkor is, ha minden megomlott.

Csillaghoz kötve, lengsz fönt egy rímen, mint a vers, mint az erdélyi hó, úgy hullsz, csak nekem voltál csoda, hát pusztulsz velem az előhívhatatlan fdmen.

Te bábból lett lepke, Qxyhuatwandza, teérted kellett átfúrnom a Földet, hogy megtaláljalak, mint piros a zöldet s rábízzalak egy inka elmúlásra,

Mert árva vagy és nagyon szerettelek, akár az asszonyom, akár a sorsom - érettük sem sikerült áldással szólnom, nem tehettem többet: csupán egy verset.

(Csíkszereda, 1999. január 10.)