Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: Babits Mihály - Virgil - Vergilius
Rimócziné Hamar Márta • Babits Mihály - Virgil - Vergilius 61 az élet mellett! Pedig tudja, hogy rövid ideig tartó, törékeny Virgil boldogsága. Ezt úgy mutatja be Babits, hogy eláll a lélegzet... Vergilius-Babits-Virgil eggyé válnak, sorsuk, reményeik, kínjaik közösek... Ez a sorsazonosság tárul elénk Virgil tanári jubileuma ünneplésekor. Erre az alkalomra kedvenc, rozoga fapadja helyett, melyen üldögélni szeretett a hegyekben Virgil, görögös faragású kőpadot kapott. A feliratot Vagner Pisti készítette a tanár, kedves Ví'rgiliusból. (Vzrgiliusnak írja Babits Vergiliust ezen a helyen!) Timár örül. „De ekkor valami közbejött.” (66. 1.) E közlésnek fontos szerepe lesz a későbbiekben, de Babits egyúttal a pad feliratának szövegét is értelmezhetővé teszi, amely a következő: Virgil pihenője ...silvis scaena coruscis desuper, horrentique atrum nemus imminet umbra; intus aquae dulces vivoque sedilia saxo... Hogy az Aeneis melyik részében találjuk ezt a helyet, arra még csak nem is utal Babits. Didó elsiratásakor annyit írt; hogy Virgil a IV. énekben lapoz! Itt semmi támpont. Nézzük, honnan ez idézet! „...tűm silvis scaena coruscis desuper horrentique atrum nemus imminet umbra. Fronte sub adversa scopulis pendentibus antrum; intus aquae dulces vivo que sedilia saxo, Nympharum domus!” (Aen. I. 164-168) Meglehetősen ellentmondásos „helyszínre” jutnak a fáradt trójaiak, akik Afrika partjaihoz sodródván kikötésre alkalmas helyet találnak egy szigeten. Itt nyugodt a tenger. Ha azonban a szárazföldre akarnak jutni, igencsak borzongató látványt nyújtó sziklafal állja útjukat, meg sötét (fekete) berek fenyegető árnyékkal (horrenti umbra)\ ahol [élőnek ható] természetes sziklából ülőhely is kínálkozik, beljebb édesvizű forrásokkal. „Scaena” ez a hely, széltől mozgatott erdőkkel borítva. Színpadszerű az egész, ahol történik majd valami. Szelídnek tűnő, de valójában ijesztő sziklákkal körülvett a vergiliusi „pihenőhely”. Épp ilyen a Virgil-é is, a kőpaddal együtt. Vergilius ri-
