Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: Babits Mihály - Virgil - Vergilius
Rimócziné Hamar Márta • Babits Mihály - Virgil - Vergilius 55 Rimóczi Gáborné Hamar Márta BABITS MIHÁLY - VIRGIL - VERGILIUS (Szeretet és megbocsátás Babits regényében) „Ki neved a költő álmaiból vetted” (Arany János) Babits Mihály „Timár Virgil fia” című regényének paptanár főszereplője a római irodalom utolérhetetlenül nagy költő-vatesének, Vergiliusnak a nevét viseli. A regény cselekménye alig több, mint száz oldalon pereg. Az ellentmondás a regény rövidsége és mondanivalójának hihetetlenül mélységes bősége között feszül. Látszólag Virgilt, a latintanárt, csak néhány latin idézet kapcsolja Vergiliushoz. Mielőtt ezt a hiedelmet cáfolnánk, át kell tekintenünk néhány szóval a regény történetét. A sóti cisztercita gimnázium tanári karának és növendékeinek együttese a háttér, ahonnan elénk lép Virgil, a tanár és Vagner Pisti, az eminens tanuló. Rövid ideig látjuk Pisti édesanyját, a valaha nagy életet élő Vagner Linát (a regényben sokat hallunk róla a későbbiekben is), aki betegen készül a másik világba, aggódva fiáért, aki még gyermek. Lina halála után Virgil lesz a fiú lelki-nevelő apja. Növekedvén a fiú, lazul közöttük a Timár Virgil által erősnek hitt kötelék. A fiú egyénisége egyre kevésbé viseli el a túlontúl nagy és odaadó törődést. A sors szeszélye folytán az apa-fiú közötti kapcsolat hirtelen szinte teljesen megrendül. A fiú vérszerinti apja, Vitányi Vilmos, a felületességre hajlamos, de eléggé felkészült, művelt, ismert pesti író-újságíró megjelenik ugyanis váratlanul a kisvárosban. Bár 16 évig nem tudta, hogy fia van, most mégis kell a fiú, a fia. Azt reméli, hogy ő is újrafiatalodik, miközben - az eddig szigorú erkölcsi normák között élő - fiát bevezeti a lazán-ledér nagyvilági életbe... Babits rejtélyes módon mesteri lélekrajzot varázsol elénk. Ezt kizárólag azért tudta megtenni így, mert Vergilius Aeneis c. eposzát nemcsak olvasta és ismerte, hanem értette, érezte főhősei lelki vívódását, egyikéét-másikéét olykor-olykor meg is élte. A mű lényege elsősorban itt ragadható meg. Az Aeneisböl vett idézetekkel Babits úgy irányítja a cselekményt, ahogyan Virgil hangulatai, érzései, élményei - legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak - követelik ezt. Természetesen a regényben nemcsak Vergilius-idézetek szerepelnek. További latin kifejezések, töredéksorok, félsorok is megjelennek, de ezek használatával
