Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: Babits Mihály - Virgil - Vergilius
56 Út Dunatát • 1999. iúnius már Babits negatív képet tár elénk a rendkívül felszínes latin nyelvi felkészültségű Vitányi Vilmosról. Babits a mély tudású és szerető szívű Virgiljét éppúgy bravúrral jellemzi latinos műveltségének bemutatásával, amiként a „szellemes”, de „fölényes modorú” Vitányit, aki csak szeretne tündökölni latinos műveltsége mutogatásával, de valójában nem képes rá felületes tudása miatt. Virgil messze-messze felülmúlja őt tudásban, morálban, mély szeretni akarásban, szeretetszomjában. Olyan őszinte lélek ő, mint „védőszentje” a „szűzies” Vergilius, „az isteni vates”, aki „ünnepi és gyengéd énekeseként a „Történet nagy suhanása mögött meglátja a természet csöndes szépségeit, megérzi a tárgyak néma könnyeit, leírja a gyermekek vidám ugrálását.” (39. 1.) Babits, mielőtt főhősének kedves időtöltéséről - Vergilius olvasásáról - írna, elgondolkodtató természeti képet fest: „Arany és zöld keverve áradt be a kitárt ablakon. Ó, reggel, napfény, energia!...” Majd hirtelen a IV. éneket lapozza fel Virgil, „ahol szinte kívülről tudta már: ahol az elhagyott Didó halálát írja le, Iris mint egy bibliai angyal leszáll az Olympról „mille trahens varios adverso sole colores devolat -” (Aeneis IV. 701-2) „Hát millió színben szikrázva a nap sugarától száll is a mennyből...” (t. i. Iris, 183. I.‘)- „és megszabadítja a szerelemnek e szegény áldozatát a test bilincséből”. Babits-Virgil szinte együtt gyászol Vergiliusszal. Megrendítően szép Iris szerepeltetése, akinek mitológiai szerepe az, hogy zivatar után enyhülést hirdessen tarka színeivel. Tímár előre lapoz a IV. énekben, nem tud „rendszeresen” olvasni: „at puer Ascanius mediis in vallibus acri gaudet equo jamque hős cursu, jam praeterit illos...” (Aen. IV. 156-157.) „Ám gyerek-Ascanius vígan rájuk tör a völgyben, Lángvemhes paripáján ezt is, azt is előzi” (169. 1.) 1 Az Aeneist magyarul Lakatos István műfordításában idézem; Vergilius összes művei. Bp. 1973.
