Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Rákosi Marianna: A Szomorú béres a "szürke pokolban"

42

Úi Dunatát • 1999. június

Rákosi Marianna

A SZOMORÚ BÉRES A „SZÜRKE POKOLBAN”

„Elképzelhető; hogy egyszerre két prófétának súgjon valamit az Úr? Az talán még igen. De hogy mindkettőnek szó szerint ugyanazt súgja? Mellesleg felesleges is volna.”

(Illyés Gyula)

A cím Illyés és Füst Milán kapcsolatára utal. Az 1927-es év találkozási pontjától próbálom megvizsgálni a magatartásformációkban mutatkozó érintkezési felületeket, illetve azok hiányát egy alapvető differenciálási/differenciálódási szempont: a valósághoz való viszony és az ennek következtében fellépő sajátosságok nyomán. Szorosan egymáshoz kapcsolódó fő szempontfogalmaim: a valóság, az igazság, a szabadság, a nyelv, a prófétaság és a rend.

Az életrajzi kapcsolódási pont

Illyés 1926-ban tér haza Magyarországra Párizsból, és a Dokumentumot szerkeszti Kassák és Déry társaságában. Verscímeivel jellemezve: hazatérése a Száműzötté és a Tékozlóé, telítve a távozás fájdalmával, elszenvedésével és „bűnével”. 1927-ben A Láthatár első számában Illyés Gyula három versére (Angyali köszöntés, Száműzött, Szomorú béres) figyelt föl Füst Milán. Az ezt követő gyors levélváltás után 1927. március 18-én ír levelet a „szürke pokol rabja” Gellért Oszkárnak, aki Osváttal egyetértésben helyesli Füst értékítéletét. Illyés a Nyugat munkatársa lesz.

Füst Milán éterikus hangjának, látomásosságának hatása már 1924-ben megmutatkozik Illyés költészetében, de későbbi verseiben, az 1928-as Nehéz föld kötetében (Egy ősz, Lezúdul a szél) illetve az 1930-as Sarjúrendekben is megfigyelhető a szinkronikusság (Ó, ti..., Mulató szolgák, Az élet fordulóján, Hol van az aggastyán, Derűs öreg) - törekvései ellenére. A találkozás kézfogása után emberileg eltávolodnak egymástól. Erre utalnak naplójegyzeteik: az említések ritkasága, illetve hangszíne. Illyés többször megpróbálja ugyan felvenni a kapcsolatot Füst Milánnal, így többek között 1937-ben mint a Nyugat főszerkesztője; később mint a Babits emlékkönyv szerkesztője; 1941-ben mint a Magyar Csillag megindítója. 1948. március 30-án pedig személyes, mintegy bocsánatkérő, a kapcsolat megszűnéséért önmagát hibáztató levelet ír, de a régi kölcsönös rokonszenv már nem éled újjá.