Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Glósz József: A középbirtokos nemesség reformkori vezető szerepének gazdasági,társadalmi és közjogi alapjai
18 Úr PuNATÁr ■ 1999. június Glósz József A KÖZÉPBIRTOKOS NEMESSÉG REFORMKORI VEZETŐ SZEREPÉNEK GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KÖZJOGI ALAPJAI Magyarország tragikus koraújkori történeti fejlődésének köszönhetően a magyar államiság magjává, annak mintegy kontinuus hordozójává a rendekbe tömörült nemesség vált, szemben a korabeli közkeletű felfogással, amely az uralkodóban látta a szuverenitás hordozóját és tényleges gyakorlóját. A perszonáluniós államformában közép-európai törökellenes összefogásra kényszerülő országok fokozatos centralizációjának időszakában az uralkodó a maga népekfelettiségével nem lehetett e régióban az önálló államiság hagyományainak őrzője, így királyválasztó nemesség rendi-hatalmi igényeinek eszmei megfogalmazódása évszázadokig aktuális - minden, már a 16. században retrográd vonása ellenére is - valóban nemzeti ideológiává vált. Maga a nemesség pedig - amelynek Nyugat-Európában az abszolutisztikus fejlődés következtében már a polgári forradalmak előtt leáldozott a napja - Magyarországon még évszázadokon át valós funkciókkal tölthette meg önmagában véve túlhaladott létét. Bár az államiság attribútumainak egyre több eleme került ki kezéből, s ezzel magából az országból, az évszázadokon át húzódó szívós utóvédharcok során sikerrel védhette meg a magyar államiság maradványait s vele persze a maga előjogait. Azaz modern kifejezéssel az elit funkcióit töltötte be, .amely rendeltetésének megfelelően a történelem kritikus pillanataiban képes volt olyan érdekek megfogalmazására és képviseletére, amelyeket az ország lakosságának nagy többségét kitevő nem nemesi társadalom legalább részben a sajátjának ismerhetett el, s ily módon léte ezzel a háttérrel a maga korában hatalmi súlyt, a történelem előtt pedig igazolást nyert. A 16-18. század viharos időszakában a megpróbáltatások ellen védekező spontán népi lázadásokat - amelyek potenciálisan akár át idegen uralom, akár a földbirtokos osztály ellen is fordulhattak - a nemesség állásfoglalása terelte meghatározott mederbe, csatlakozásával függetlenségi harccá emelve, szembefordulásával pedig parasztfelkeléssé deklarálva a jobbágyság spontán megmozdulásait. Döntésével nem csupán minősített és irányt adott az események menetének, hanem alapvetően meghatározta a siker esélyeit is, hiszen csak a had- és társadalomszervezésben jártas nemesség irányításával lehetett esélye akárcsak részleges sikerre is bármely békés vagy fegyveres mozgalomnak.
