Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Kelemen Zoltán: Falánkság és anarchia
Kelemen Zoltán • Falánkság és anarchia 45 Kelemen Zoltán FALÁNKSÁG ÉS ANARCHIA Előfordul, hogy egyetlen pillanat végtelenül hosszú, mint az örökkévalóság, máskor évek repülnek el, mint a napok. A különös az, hogy az idő múlásának ritmusát legtöbbször nem is az éppen lefolyó események minősége vagy mennyisége szabja meg. Talán azoknak a személyes időérzéke, akikkel az események történnek. Tovább bonyolódik a helyzet, ha a történteket nem felejtik el, sőt, be is számolnak róluk a későbbiekben. Aztán egyesek leírják az elhangzottakat (megeshet az is, hogy más-más szemszögből többen többféleképpen teszik ezt), sőt: időről időre újrafogalmazzák a történetet. Nyilvánvaló, hogy az egymást követő narrációs eljárások folyamán változik az időszemlélet is. Krúdy Gyula 1929-ben még a Margitszigeten fejezte be Királyregényeznek második kötetét, a Festett királyt', melynek Szapolyai János királlyá választása kellett volna, hogy a témája legyen, valamint ezzel párhuzamosan a trónviszály, Krúdy azonban - bár saját nyilatkozata szerint alapos történeti kutatásokkal készítette fel magát - a történeti szereplők lelkének meztelenre vetkőztetésével foglalkozik, oly alaposan, hogy figurái át- meg átcsúsznak a realitás és a nevetségesség határán. A Mohácsban2, a trilógia első darabjában több mint tíz év dicstelen eseményei peregnek évre év, mint napra nap. Az ifjú II. Lajos uralkodása (melynek időtartama többszöröse volt például a legtöbb jelentős árpádházi magyar uralkodóénak) nem tűnik fontosnak a margitszigeti „krónikaíró” szemszögéből. A második kötet történeti ideje ezzel szemben a legóvatosabb becslés szerint is alig két hónap, bár valószínűleg még ennél is kevesebb, ha belegondolunk abba, hogy Tokajban a szüretet emberemlékezet óta később szokták kezdeni, mint az országban egyebütt, valamint a Szapolyai vajda által a tokaji várba összehívott csonka rendi gyűlés 1526. október 14-én ült össze. így a regényidő egyetlen hónapnál kisebbre zsugorodik a november 10-11-i székesfehérvári királyválasztó rendi gyűlésig, illetve az azt követő koronázásig. A regény főszereplője azonban nem a címszereplő Zápolya, hanem Habsburg Mária, „Magyarország özvegyasszonya” Valószínűleg igazsága van Czére Béla azon kijelentésének, mely szerint az egész regénytrilógiának ez a törékeny, de határozott, „szarvasünő járású” fiatal hölgy a főhőse3. Krúdy jó érzékkel választotta ki „hármaskönyvének” történeti korát. Nem pusztán arról van szó, hogy a magyarság életét egészen napjainkig meghatározó nemzeti tragédia ideje a XVI. század első fele-harmada. A Habsburg-hegemónia kialakulásának pillanata az a néhány év, melyet Krúdy krónikájának idejéül választott. Közvetve az a Statusquo is felidézhető a trónviszályok idejéből, mely az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozását eredményezte, és gyökerei abban a politi
