Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
Töttős Gábor • 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában 75 Perczel Móricz tábornoknak a seregét Mórnál megverte az ellenség: attól az időtől kezdve - mondom - meglehetősen tisztában vagyok az emlékeimmel. A forradalom ideje rám nézve a Léthe vize... (...) A falu gyermekei egy Windischgrätzet meg egy Jellasichot bélyegeztek ki maguk közül, két kedves gyereket pedig megtettek Görgeynek és Perczelnek, s azután azok megkezdték a seregtoborzást az iskolás és nem iskolás gyermekek közt egyaránt: még a toborzó nótánk is az volt, hogy »Nyerít a szürke paripái«, meg az az országos hírű nóta, hogy »Ezer esztendeje annak«. Ügy rémlik, mintha aztán télen egy szegény katona temetéséről dalolgatott volna a meleg kályha mellett a szolgálónk és beszélgetett nekem a bátyánkról, aki elment valahova a tótok közé, Árva megyébe, Görgey katonájának, talán már meg is lőtték azóta. A nóta nagyon szomorú volt, de csak annyira emlékszem belőle, hogy a szegény Zsuzsi sírva dudorászta velem: Kitették a holttestet az udvarra, De nincs aki végtől végig sirassa. Most tetszik meg, ki az igazi árva: Senki sem borul a koporsójára!” A forradalmi idők hatására a népdalok mellett keletkeztek olyan buzdító indulók is, amelyeknek nem avatott költők voltak a szerzői, de azért nagyon is kifejezték a kor hangulatát. Az 1848 őszén nemzetőr főhadnagyként hadakozó Cholnoky Imre ügyvéd, Kecskemét szülötte, bölcskei birtokos versét 1850-ben a haditörvényszék 15 év várfogsággal „jutalmazta”: KOSSUTH LAJOS INDULÓJA Fegyverre fiúk! Hős harcra int a tárogató. Bűhődjék az, Ki országháborgató! Rabbilincs, Szolgaság Arra, kit Gyávaság Tart vissza Küzdeni, Hazáért Vérzeni. Megvetés,
