Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
76 Új Dunatáj 1998. március Utálat, Átok rá: Gyalázat! Őseink hantjait - Ki rest védni hamvait. Előre! Vitézül, Hát győzni vagy halni. Hozzánk nem illenék Kudarcot vallani. Előre hát neved halhatatlanságaért! Harcra rokonid, hazánk léte s szabadságáért! Rohanunk! Foszlik, Remeg és oszlik, Fut az ellenség! Ránk mosolyg az ég. Üres a letarolt Csatatér, Viruló örökünk A babér. Mentve a magyar igaza: Éljen a haza! Porrá zúzza karunk a Durva erőszak harcosait, Kardunk sújtsa agyon a Kényuralomnak zsoldosait! Csillag lesz belőlem, Ha hősként elesem; Szerelemmel kacsint fel Büszkén rám kedvesem! Nem ismerjük az induló korabeli hatását, de pergő ritmusa és a népdalok látásmódjával rokon befejezése is közkedveltté tehette. A mű fennmaradása is érdekes: az imént emlegetett Séner János testvére, Imre kapta baráti ajánlással a szerzőtől, akivel valószínűleg együtt szolgált. A harci indulók 1849 derekán már az oroszokkal gyarapodott ellenségnek is szóltak. A császári udvar a cári csapatokhoz, biztosokat rendelt „muszkavezetőnek”, s ezek egyike volt a paksi születésű Aszalay József, a híres térképész, majd az 1850-es évektől több kötetes anekdotagyűjtemények, könnyeden megírt csevegé
