Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
Dobos Gyula • Perczel Mór 41 haza védelmének irányítására nála elhívatottabb tábornok nem létezett a szabadságharc vezérei között. Az OHB „érdemeinek kellő méltánylatával” tlfogadta lemondását, és Répássy tábornokot bízta meg közép-tiszamelléki sereg irányításával. Elgondolkodtató, hogy testvére Miklós, aki ekkor ezredesként harcolt, bátyjával egyetértve szintén elhagyta csapatát. Úgy tűnik, hogy mindkettőjüknél fontosabb szerepet kapott az egyéni ambíció, mint a haza feltétel nélküli szolgálata, az a haza iránti alázat, amely Vörösmarty által tápláltatott egykor szívükbe. A kápolnai vereség, az OHB-ban tudatosította, hogy Perczelről nem szabad lemondani. Nem véletlen tehát, hogy március 9-én mintegy kiengesztelésül, bár az elismerés látszatával, a debreceni ünnepi esemény kitüntetettjei között ott található Perczel Mór is. Az ozorai és a frideaui vitézségéért, a nemzet hálás jutalmául II. osztályú katonai érdemkereszttel „díszítettékfel”. Kossuth „lelkesítő, de intelmes beszéd” után tűzte a jelenlevő három tábornok mellére az érdemrendet. Az oklevelet Mészáros Lázár hadügyminiszter a következő szavak kíséretében adta át: „Zöldasztali ellenesemnek, harci barátomnak”. A durcás tábornok kiengesztelődött. Ráadásul testhezálló feladatként megkapta a „rácok ellen hadviselet vezérletét”. Ez elől meghátrálnia sem lehetett, hiszen sokan emlékeztek még a legnagyobb vihart kavaró országgyűlési felszólalására, amelyben Bechtold tábornok délvidéki tehetetlenségét ostorozta. Kossuth Lajos Batthyány Kázmér országos teljhatalmú biztosnak írta, „Perczel az ilynemű hadjáratokra nagyon alkalmasnak látszik és jó reményekkel néz a hadvezérlet elébe.” Perczel Mór nem sokat teketóriázott, március 17-én Szegeden átvette a bács-bánáti hadsereg főparancsnokságát. Március utolsó hetében sorra aratva győzelmeit (Szőregnél megverte Theodorovics tábornok szerb -osztrák csapatait, majd Deszk, Zombor, Zenta elfoglalása következett) bevonult a körülzárt Péterváradra. Ezt követően : elfoglalta a szentiváni sáncokat. Ily módon Pétervárad körülzárása a Duna bal partja felől megszűnt. Ezzel lehetővé vált - bár a Duna jobb partján, Szlavónia felől az ostromzár továbbra is létezett - a bácskai területek módszeres felszabadítása. Perczel Mór Péterváradon összehívta a tiszteket és a következőket mondta: „ Uraim! Önöket annak idejében Eszterházy gróf, tábornok és Nádasy ezredes, utóbb Mészáros hadügyminiszter is földhívta, jelentsék ki, akarnak-e a magyar ügynek szolgálni vagy sem. Önök megesküdtek a magyar kormányra és két ízben készeknek nyilatkoztak harcolni a magyar ügyért. Önök e szavukat megszegték. Ideje, hogy fondorkodásaiknak vége vettessék. Jogomban állna önöket haditörvényszék elé állítani, mert önök zsoldunkban állanak és a magyar állam szolgái. Én azonban e jogommal nem akarok élni, hanem utoljára felszólítom Önöket, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul mondják ki, akarnak-e Ma
