Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
42 Új Dunatáj 1998. március gyarországnak szolgálni és velünk egyesülve Ausztria ellen harcolni?! Feleljenek »igen«-nel vagy »nem«-mel, itt van papír, ténta és toll. Azokat, akik velünk nem akarnak egy úton haladni, felszólítom, hogy azonnal írják alá nevüket. Azokat, kik született magyarok azonban kiveszem. Azoknak, akik ellenünk nyilatkoznak, azonnal el kell hagyniuk Péterváradot, mert akit közülük24 óra lefolyása után még a vár területében találok, rangkülönbség nélkül rögtön főbelövetem”. E beszéd hatására 30 tiszt elhagyta Péterváradot. Perczel Mór valóban az utolsó pillanatban érkezett a várba, mert Csuha Antal tábornok (korábban cs. kir. ezredes) erősen ingadozott az uralkodó iránti hűség és az alkotmányra tett eskü között. Az egykori cs. kir. tisztek jelentős része hajlott a kapitulációra, ám a legénység „magyar ügy iránti fanatizáltsága miatt” nem merték tervüket végrehajtani. Perczel Mór a lemondott várparancsok helyére, a teendők ellátásával öccsét, Perczel Miklós alezredest bízta meg. Ezt követően csapataival a szerbek fő erőssége, Szenttamás ellen indult. Elfoglalta a római sáncokat, amely eddig elődeinek nem sikerült. A fejvesztve menekülő osztrák-szerb csapatokat azonban nem üldözte, azok rendezték soraikat és amikor négy nappal később megindult Titel ellen, Kmcsanin 8000 fegyveresének legyőzése, valamint a folyóktól, mocsaraktól övezett terület megszerzése, nehéz diónak bizonyult. A Zsablyánál induló támadások három nap alatt sem jártak sikerrel. A tábornokot azonban nem olyan anyagból gyúrták, hogy beletörődött volna a sikertelenségbe. Néhány napos pihenőt rendelt el, majd csapatával megkezdte a Temesköz felszabadítását. A mindössze 8 gyalogos zászlóaljból, 6 lovas századból 24 lövegből álló hadtestével taktikusan elkerülte Todorovics 10 000 fős reguláris erejét és az általa várt Óbecse körzete helyett Ada és Pádé között átkelve meglepte és Mokrin, Nagykikinda, Basahida körzetében szétszórta a szerb erőket. A győzelmeket követően Melence és Nagybecskerek között megtámadta Todorovics csapatait. Az egész nap váltakozó sikerrel folyó ütközetben egyik fél sem tudott felülkerekedni. Todorovics azzal a céllal vonult vissza a Temes mögé, hogy hamarosan egyesülhet, a Bem által Erdélyből kiszorított Malkowsky tábornok csapataival. Bem József és Perczel Mór május elsején találkoztak Zsombolyán. Bár Kossuth szerette volna, ha a két erőt egyesítve tisztítják meg a Temesközt, erre nem került sor. Perczel folytatta a Todorovics elleni harcot, míg Bem megakadályozta, hogy Malkowsky hadteste egyesülhessen Todoroviccsal. Perczel bevonult Becskerekbe, majd Tomasewácnál átkelt a Temesen és a császáriakat a Szerémségbe űzte. Ekkor, miként Szenttamás bevételét követően, ismét a politikus Perczel magatartása látható: amnesztiát hirdetett és megtiltott minden kegyetlenkedést a lakossággal szemben. Szabadon engedte azt a közel 10 000 menekülőt és szerb felkelőt,
