Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
csolatára is. Ebben a kontextusban a „Vigadó térről” és a „Fekete-tenger felé” egyszerű térbeli viszony is ellentétté válik, hiszen a vidámság és a komorság villan össze, élet és halál kapcsolódik egybe a nevekben. És akkor még ott van a „Vaskapu festői vidéke”, amely most már a túlvilág bejáratát idézi fel bennünk. Hogy a játék teljes legyen, a zárójelben közbevetett megjegyzés a feltételekről bizonytalanná teszi az egész konstrukciót: állítja és egyben visszavonja a hasonlatot, ironikussá téve ezzel a kép egészét. Nagyon hasonló hatásmechanizmusra épül a Jelenség című egyperces. Idézzük az egészet. Egy parafadugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafadugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit sem jelent.) beleesett a vízbe. Egy ideig, amint az várható volt, úszott a víz színén, aztán különös dolog történt. Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre, és nem jött föl többé. Magyarázat nincs. Az mű két síkját különíthetjük el: az egyik a főszöveg, a másik a zárójelben lévő. Ha figyelmen kívül hagyjuk a zárójeles gondolatot, akkor is koherens szöveget kapunk, amelynek befejezése képtelenség, vagyis abszurd. Egy parafadugó elsüllyedésére valóban nincs racionális magyarázat. A zárójeles rész azonban a parafadugó metaforája (vagy fordítva?), amelyre egy egész világ épül. Ebben az esetben már van némi magyarázat, mert egy Hirt G. Sándor nevű parafadugó (vagy egy parafadugónak nevezett Hirt G. Sándor?) már rendelkezik az elsüllyedés elvi feltételével. A szöveg játékát itt is a zárójel adja: kimondja ugyan a metaforát, ugyanakkor - éppen a zárójellel - egyben vissza is vonja, és további megjegyzésekkel jelentékteleníti a közbevetést. Látszat és valóság, lényeg és jelenség villódzása eredményezi az ambivalenciát, a többértelműséget. Az embernek tárggyal való azonosításában nem nehéz az elidegenedés, a jelentéktelenség, a kisszerűség megjelenítését látnunk. Ezt támasztják alá a zárójeles szöveg ilyen helyei is, mint „semmiben sem különbözött a többi parafadugótól” vagy „de mit jelent egy név? Egy név semmit nem jelent.” Valójá-7
