Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története

A groteszk ábrázolás a fantasztikum mellett többnyire valamilyen ambivalenciát is magában rejt. „A groteszk lényege, hogy egyensúlyt találjunk a nevetséges és a tragikus között” - írja erről Örkény. Az egymást vonzó-taszító kettősség élményét pedig így szemlélteti: „Nevetünk, amikor fölfelé megy a hullámvasút, de sikoltva zuhanunk lefelé; viszont ki ülne föl egy vízszintes hullámvasútra.”

A tematikában ez a kettősség lehet egyfajta inverzió, azaz a valóságos viszonyok megfordítása (Van választásunk, Az autóvezető, Visszafelé, Egy szerdai napon, Egy országgyűlési felszólalás, Az állatvédő egyesület közleménye), másutt triviális, banális, hétköznapi keveredik ünnepélyessel, fennkölttel vagy tragikussal (Üveghalál, Magyar Panteon, In memóriám dr. K. H. G., Nászutasok a légypapíron), néhol komikus kapcsolódik félelmeteshez vagy szörnyűhöz (Budapest, A végsőkérdés). Sajátos megjelenései a groteszk ambivalenciának a külölönös átváltozások, illetve megszemélyesítések (Ballada a költészet hatalmáról, Egy meghasonlott tulipán, Torschlußpanik, Egy rizsszem panaszai, Egy pocsolya emlékiratai, Jelenség).

Az ambivalencia szövegszinten különféle szemantikai inkongruenciákat, feszültségeket, váratlan dimenzióváltásokat eredményez. Két példát mutatunk be ennek illusztrálására.

A Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-i eseményekkel kapcsolatban című egyperces a hivatalos közleményeket parodizálva az „utolsó ítélet” bekövetkeztével összefüggésben „tájékoztatja” a lakosságot. A groteszk összeférhetetlenség szép példája ebben a szövegben a következő mondat: „A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé.” (Kiemelés tőlem - B.J.) A példában többszintű szemantikai síkváltás eredményez groteszk hatást, ezen belül párhuzamok figyelhetők meg. Az aláhúzott két tagmondat kapcsolatos viszonyban áll egymással, és együtt egy hasonlat két oldalát alkotják. A hasonlított a „sétahajó különjárat”, a hasonló a „fellobogózott ravatal”. A két elem társításában a vidám és a tragikus mozzanat összekapcsolása eredményez groteszk-komikus hatást. Fokozza még az ambivalenciát, hogy a különjárat minősítés is hangulati ellentétben áll az utazás végső céljával, a halállal. Ugyanez vonatkozik a „fellobogózott” jelző és a „ravatal” kap6