Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Györök Edina: "A zsurnalisztika diszkrét bája"
102 Új Dunatáj 1998. december bibliofil utazásához, és ezzel lelepleződik annak csődje, és az, hogy a revelatív élmény csupán látszat volt. De hogy melyiket higgyük a két értelem közül, az nem eldönthető. Mint a felvezető szöveg állítja, ezen kötet írásai ehetők. Itt a végén pedig azt állítjuk, hogy az olvasó is elcsábulhat, akár a könyvtároskisasszony, és ezzel lehetővé teszi a szöveg számára, hogy bekebelezze őt. Most ellentmondásban vagyunk saját magunkkal? Vagy a paradoxon csupán azt jelöli, hogy az olvasás eseménye nem építhető be a kétpólusú logikába, több, kevesebb és teljesen különbözik is attól? Jegyzet 1 Balassa Péter: Darvasi és Borgognoni] Jelenkor, 1995/1. 87. 2 Körösi Zoltán: Felrombolás; magánirodalmi beszélgetések, JAK, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1993. 3 Ivánszky Ágota: Elbeszélői tükrök és trükkök, Szív Ernő: A vonal alatt] Darvasi László: A Borgognoni-féle szomorúság, Alföld, 1995/5. 4 Mikola Gyöngyi: A történet rehabilitása(Darvasi Lászlóról), in: Csipesszel a lángot, szerk. Károlyi Csaba, Nappali ház, 1994. 5 i.m. 217. 6 Ebben a tekintetben Kierkegaard fogalmaz meg egy újítást: a középszerűség, kispolgáriság álarca mögé rejtett transzcendenciát. Retorikai eszközzel éri ezt el: a filozófiai gondolatmenetben egy alakot mozgat. A hit lovagja kívülről nézve mindennapi figura, aki action gratuitszerű, nem-konvencionális dolgokat tesz, kockáztatva ezzel a marginalizálódást. Úgy gondolom, hogy ebbe az alakba kellene továbbfejleszteni a Darvasi-recepció csecsemő/balga/szűz/lelkiszegény-toposzát. 7 Ezt a megállapítást verifikálni látszik az a tény is, hogy a fent említett szimbólum szemantikai tartalma egy toposzba invesztálódott a Darvasi-szövegek kritika-recepciótörténetében. 8 Szilasi László: Jánoskám, egyetlenem - és mégis oly sokféle, (Darvasi trilógia, ráadással), Nappali ház, 1996/2. 9 Szilasi igazi posztmodern gesztusa/geggje az, amikor a történetre vágyó olvasónak Cameron filmjét, a Terminátor I.-et ajánlja. Ez a látszólag akció-scifi valójában az időutazás-paradoxonra épít, ami mi más lenne, mint maga a történet leghatásosabb destrukciója. 10 Kovács Sándor s. k.: Az ártatlanság vélelme, in. Az irodalomértés horizontja, Párbeszéd irodalomtudományunk modern hagyományával, szerk.: Kabdebó Lóránt - Kulcsár Szabó Ernő, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs, 1995. 11 Ezen a ponton el kell mondanom, hogy Gérard Genette definíciója értelmében használom az elbeszélés és a történet kifejezést. „Történetnek (histoire) nevezzük a jelentettet vagy a narratív tartalmat (...), elbeszélésnek (récit) a szó legszorosabb értelmében vett jelentőt, a kijelentést (signifiant, énoncé), a diszkurzustvagy magát az elbeszäoszöveget...” Genette, Gérard: Az elbeszélő diszkurzus, in: Az irodalom elméletei L, JPTE - Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996. 63. 12 A portugálok, ill. a BFSZ-be átdolgozott szövegek nem illeszkednek ebbe a koncepcióba. A stílus, a retorizálás, a grammatikai entrópia és dekorativitás kategóriáival (tehát a redundanciára vonatkozó kategóriákkal) nem élhetünk ezek esetén, mivel sűrített, gnóma-, példázat-, ill. katalógusszerű szövegekről van szó, amelyek egy rétegző és totalitásra törő, kabbalisztikus hermeneutikai aktivitást hívnak elő. 13 Ahogy egy mindennapi, nemíró ember beszélő nevével is azonnal játszani kezdünk, vagy azt kérdezzük, hogy nem rokona ennek vagy annak. 14 Farkas Zsolt: Kukorelly Endre, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1996. 149. 15 Ez ebben az esetben a szöveg ritmusának, a stílusnak lesz a következménye, amely az olvasóban előidézi a katasztrófát, De mint minden katasztrofális (azaz a határon való áthajlásos, átbillenéses) jelenség, ez sem reflektálható („Az »És eper« döbbenetes mondata például - beláthatatlan okokból - hatalmasan jó...” i.m., 149.) 16 Ez nem jelenti azt, hogy a kép nézésének ez a legjobb vagy a helyes módja. Inkább akkor van jelentősége, ha az interpretációnkban szeretnénk közölni valamiféle élményszerűséget. Ha ezt nem szeretnénk, akkor nincs jelentősége.
