Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György ■ A rendőrszocializmus 79 lekezet elfogadta, és megkezdték a felkészülést a 9-ei békés felvonulásra. A kiáltvány összefoglaló, és egyben záródokumentuma is a rendőrileg létrehozott és ellenőrzött szocializmusnak.64 A benne foglaltak jóval túlmutatnak az eredeti célkitűzéseken, érződik rajta a rendkívül feszültté vált konkrét helyzet, de az eszer Sztrojev, a konspirációért „felelős” Rutenberg és a szociáldemokrata Selgunov hatása is. A petíció, amelynek általában csak első sorait szokták idézni, jóval több, mint alázatos hangú panaszgyűjtemény. A munkásság általános helyzetének és szociális követeléseinek felsorolása után a munkáltatók éles bírálata következik. A konkrét problémán túl nyomatékosan szóváteszik az általános emberi jogok hiányát, az alapvető emberi méltóság megsértését. Súlyos vádakkal illetik a „hivatalnokkormányt, amely a tönk szélére vitte az országot.”65 Felhívja a cár figyelmét a munkásság helyzetének a vallással és a pravoszláv erkölcsökkel össze nem egyeztethető voltára. Fájdalmas, súlyos kritikája mellett konkrét javaslatcsomagot is nyújt: ezek első szakaszában hat pont szerepel, amelyek felérnek egy nemzeti reformprogrammal: tartalmazzák a politikai foglyok szabadonbocsátásának, a szólás - gyülekezés - és sajtó szabadságának követelését, általános és kötelező népoktatást, miniszteri felelősséget, törvény előtti egyenlőséget, állam és egyház különválasztásának (kiemelés tőlem. B. Gy.) polgári követelményét fogalmazzák meg. A második pontban azokat az elképzeléseiket foglalják össze, amelyekkel a „nép szegénysége” megszüntethető. Ezek között a közvetett adók eltörlése és egy progresszív adórendszerrel történő felváltása, a földek után fizetendő megváltási díjak megszüntetése, olcsó hitel biztosítása és a háború befejezésének gondolata szerepel. A harmadik fő pontban a munka-tőke ellentéteit kívánják rendezni. Ezek sorában követelik a gyárfelügyelőségek megszüntetését, üzemi munkásbizottságok létrehozásának engedélyezését, fogyasztási és termelőszövetkezetek valamint munkásszakszervezetek alapításának engedélyezését, nyolcórás munkanapot és fizetett túlórát, megfelelő munkabért és a munkások állami biztosítását szabályozó törvényt, amelynek kidolgozásában munkásképviselők is résztvehetnek. A petíció végére írt, szintén több helyütt idézett „meghalunk itt palotád előtt, innen már nincs hová mennünk és nincs is miért” formula feltehetőleg azért került a kiáltvány végére, mert mint Gapon leveléből kiderül, a pópa már előző este tudta, hogy a cári palotaőrség tűzparanccsal rendelkezik.66 A lelkész ennek ellenére úgy gondolta, hogy nincs más lehetősége mint a kiáltvány tömegtámogatással történő átnyújtása, bízott abban, hogy a katonák jogaikkal nem fognak élni, más módon a forradalmat nem tartotta megakadályozhatónak, ezenkívül saját fanatikus hitének parancsa is ezt követelte. Az már a történelem fintora, hogy pont ezzel a demonstrációval sikerült azt a forradalmat kirobbantani, amelyet a rendszer létrehozói Zubatovtól kezdve Plevén át Gaponig oly annyira el akartak kerülni. Az ott történtek egyszer és mindenkorra véget vetettek a rendőri manipuláció
