Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György • A rendőrszocializmus 75 nát annál is érzékenyebben érintette, mert ezen a területen jelentős számú csoporttal rendelkezett, s különösen kínos volt, hogy a sztrájkokban nem egy monarchista munkásszervezet is részt vett. Főleg azok a szervezetek „keltek önálló életre”, amelyeket munkástanácsok irányítottak, ilyen volt például a Sajevics féle szervezet Odesszában. Eleinte a politikai rendőrség taktikai okokból egy-egy sztrájk szervezését megengedte, később azonban az események fölötti ellenőrzés kicsúszott a kezéből. Mivel a munkabeszüntetések a fekete-tengeri kikötőket is érintették, M. Alexandrovics nagyherceg, a Tengerhajózási Igazgatóság vezetője magyarázatot követelt a Kikötők Igazgatóságától. Ekkor derült ki (a nagyherceg számára is), amit a gyárfelügyelőségi jelentésekből a belügy - és pénzügyminisztériumok már hetek óta tudtak, hogy a sztrájkot zubatovista munkásszervezetek kezdeményezték és ehhez a pétervári kormánykörök „beleegyezését” megkapták. A mundér becsületének mentése érdekében Pleve kénytelen volt néhány olyan ügynökét elbocsátani, illetve száműzni, akiket előzőleg oly nagy gonddal épített be a monarchista munkásszervezetekbe.52 Az ilyen típusú információs zavarok nem voltak ritkák az orosz bürokrácia működésében, és közvetett módon az 1905-ös események kialakulásához is hozzájárultak. A munkások gazdasági érdekvédelme és a cárizmus iránti hűség egyre nehezebben tűnt összeegyeztethetőnek, a zubatovscsina nem működött. Pleve belügyminiszter 1903 augusztusában levonta a kialakult helyzetből a konzekvenciát, magához kérette Zubatovot és felelőségre vonta a munkászszervezetek túlságosan önállósult működése miatt, majd miután nem kapott kielégítő magyarázatot a rendőrkapitányt azonnali hatállyal menesztette, és Vlagyimirba száműzte.53 Zubatov nem volt tehetségtelen rendőr, tevékenységét az orosz kriminológia története is számon tartja. Mivel gondolkodó értelmiségiként nyomon követte az európai változásokat, ő volt az első, aki a korszerű bűnüldözési módszereket alkalmazni kezdte Oroszországban. Lefényképeztette az elfogottakat, ujjlenyomat-mintát vett tőlük, felállította a szisztematikus bűnügyi nyilvántartást, új, specializált Ohrana részlegeket állított fel, stb. Alapelve volt, hogy „Ahol a forradalmár föllépett, ott lennie kell politikai rendőrségnek is...a rendőrségnek érdeklődnie kell az iránt, mivel foglalkozik a forradalmár”.54 Elképzelése a munkásmozgalom kézbentartására nem nélkülözte a gondolati invenciót, nem számolt azonban azzal, hogy a gazdasági krízis feszítő ellentétei nagyobb erőt jelentenek, mint a monarchia hagyományos értékei, s azt sem tudta megakadályozni, hogy az illegális forradalmi sejtek ne éljenek a Gyülekezet által kínált legalizációs lehetőséggel. 1917 júliusában még szabadegyetemi előadást tartott és cikket írt az általa kidolgozott rendszerről, ugyanabban az évben, nem sokkal a bolsevik hatalomátvétel után agyonlőtték. Gapon és a Gaponovscsina Zubatov bukása után a munkásszervezetek lassú bomlásnak indultak, de a hatalom nem tett le arról, hogy továbbra is a mo
