Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György • A rendőrszocializmus 69 jának, mint ezt 1898-ban „Feladataink” címmel publikált programtervezetükben ki is fejtették.27 Maradtak azonban a terrornak is kellő számban hívei, Gersunyi, Glotz és a provokátor Azef 1901-ben megalapították az eszer pártot, amely első feladatának Szipjagin belügyminiszter meggyilkolását tartotta. A szociálforradalmárokkal szemben a többség azonban úgy tűnt, hogy a szervezettebb, tömeges fellépést kívánó „tudományos szocializmust” teszi magáévá, ennek megfelelően a XX. sz. hajnalán a két irányzat útjai elváltak egymástól. A hatalom reagált a munkásszerveződésekre: megerősítette a politikai rendőrséget, különleges törvényi felhatalmazást biztosított az elnyomó apparátus, a felügyelőségek és a kormányzóságok számára. A szociálforradalmárokkal szemben titkosszolgálati eszközöket alkalmaztak, és beépített ügynökeik segítségével felkutatták és jobb esetben letartóztatták, avagy egyszerűen likvidálták a célszemélyt. Nem látták okát azonban 1898-ig a gyári munkásság tömegeire történő különösebb odafigyelésnek, hiszen amennyiben a gyárfelügyelőségek erejét egy-egy megmozdulás elfojtása meghaladta, akkor egész egyszerűen kivezényelték a karhatalmat. A donyecki iparvidék vállalkozói például maguk kérték, hogy a körzetben könnyen bevethető kozák katonai alakulatok állomásozzanak.28 A bakui iparvidéken lovas csendőrezredek álltak készenlétben, Vlagyimirban pedig a vállalkozók anyagilag hozzájárultak egy helyi kaszárnya építéséhez.29 A század végére azonban megváltozott a helyzet. A munkásság és vele párhuzamosan a sztrájkok száma rohamosan emelkedett: 1895 és 1899 között összesen 735 sztrájkot jegyeztek föl, amelyből 711 minősült gazdaságinak, 24 pedig politikainak és több mint 220 000 ember vett részt bennük.30 Az illegális körök gombamód történő elszaporodása, az egyre tömegesebben terjesztett brosúrák, rophatok először a birodalmat teljes egészében átfogó, legjobban informált szervezetének az Ohranának a vezetőit döbbentették rá, hogy a kérdés hagyományos kezelése hosszútávon nem tartható.31 Zubatov és a Zubatovscsina Szergej Zubatov moszkvai főkapitány-helyettes 1898 áprilisában nyújtotta be hivatali elöljárójának Trepov rendőrfőnöknek később elhíresült, II. Miklósnak címzett beadványtervezetét. Zubatov korábban maga is anarchista volt, ifjúkorában összeütközésbe került a hatóságokkal, aztán belátta, hogy „perspektivikusabb” a hatalom szolgálata. Gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán, dolgozott a különleges ügyosztálynál is, talán egykori múltjának köszönhetően a forradalmi ügyek szakértőjének számított. Ugyanakkor „előélete” során az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a munkáskérdés súlyos társadalmi probléma, amelyet nem elegendő pusztán a „hagyományos” eszközökkel kezelni, mert egy bizonyos pont után már nem lesz kézben tartható. Tervezetében az orosz állam mindenhatóságából, az abszolutizmus alapelveiből és a munkások szociális szükségleteiből indult
