Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
68 Új Dunatáj 1998. december radt. A cári abszolutizmus körülményei között a munkásság önszerveződése, legális, valódi érdekvédelme lehetetlen volt. Bármiféle bérkövetelést, sztrájkot, munkabeszüntetést rendőri ügynek tekintettek, és a résztvevőkkel szemben mint bűnözőkkel jártak el. Erre az Ohrana 1881-es létrehozásakor a cár meggyilkolása utáni hangulatban megalkotott, Ignatyev gróf nevével fémjelzett „Rendelet az államrend és a társadalmi nyugalom biztosítását célzó intézkedésekről” című, ideiglenesnek szánt, valójában 1917-ig érvényben hagyott, tulajdonképpen rendkívüli törvény hatalmazta föl a hatóságokat. A gyárosok ezen felül létrehozták 1884-ben saját fegyveres rendészeti szervezeteiket a gyárfelügyelőségeket, Goremikin belügyminiszter 1896-ban pedig külön gyári rendőrség felállítását indítványozta, amelynek segítségével kiterjedt és folyamatos megfigyelés alatt tarthatták volna az ipar és kereskedelem egészét. Az elképzelést csak a belügy, a pénzügy és az igazságügy-minisztérium állandó rivalizálása akadályozta meg, mert utóbbiak vezetői - Vitte és Muravjov - kifejtették, hogy egy ilyen típusú adminisztratív állami ellenőrzés sérti a vállalkozók szabadságát és visszafogja tevékenységüket.25 Ilyen feltételek között a munkásság léthelyzetén változtatni kívánó természetes igény csak illegálisan jelenhetett meg, hiszen még csak esélyük sem kínálkozott a társadalomba történő békés betagolódásra, mint például angol vagy francia sorstársaiknak. Az illegalitás körülményei között a radikális megoldások kerültek előtérbe, a munkásság fogékonnyá vált a nyugati eredetű ideológiákra, elsősorban a marxizmusra, annak is forradalmi „osztályharcos” változatára. 1883-ban még külföldön, Svájcban, Plehanov Vera Zaszuliccsal és Akszelroddal megalapítja a „Munka Felszabadítása” nevű szervezetet, amely az első következetesen marxista organizáció. 1895-ben a pétervári munkáskörök egyesülnek a „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” csoportban, 1898-ban pedig Minszkben megalakul az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt.26 Nem hagyta az illegális munkásszervezeteket érintetlenül az orosz történelemben komoly tradíciókkal rendelkező anarchizmus sem, amely kíméletlen terrorista eszközöket alkalmazott az államgépezet lerombolására, és Oroszország jövőjét az obscsinák országos méretű szövetségében látta, módszereik felidézésére talán a reformer uralkodó II. Sándor meggyilkolása a legszemléletesebb példa. A századforduló környékén létrejöttek a narodnyik anarchista szervezetek munkásbázisú utódai az eszerek; a lavrovista Mihajlovszkij még a felvilágosítás és propaganda szükségességét hangsúlyozta, az emigrációból hazatérő Bresko- Breskovszkaja és köre azonban ismét a „harci hagyományok” felújításán kezdett el dolgozni. 1894-ben Népjog néven hoztak létre új szervezetet, 1896-ban Szaratovban, 1897-ben pedig Moszkvában szerveződtek meg az eszer csoportok uniói. A szociálforradalmárok irányzatai is elváltak egymástól, a többség szakítva az anarchista tradíciók parasztközpontú politikájával a nagyüzemi munkásságra támaszkodva a politikai szabadságjogok és az alkotmányosság kiharcolását tekintette cél