Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György • A rendőrszocializmus 67 szat 8,3%-kal, a az olaj kitermelés és feldolgozás 6,4%-kal, a bányászat mintegy 5%kal részesedett.17 A kibontakozó monopoltőkés nagyipar mellett a háttérben még mindig jelentős szerepet játszott a hagyományos kusztáripar, amely a maga középkorias kisipari módszereivel nemcsak valós piaci szükségleteket elégített ki, hanem a nagyüzemi termelés bedolgozói hátterét is szolgáltatta. A XIX. sz. végén még kb. 4 millióan éltek kusztártevékenységből.18 A hozzávetőleg 23,8 milliónyi munkás a gyáriparban és a bányászatban, kb. 450 000 pedig a vasútnál dolgozott.19 Ilyen körülmények közepette a városi nagyüzemi munkásság barakklakásokban élt, alulfizetett volt, munkaideje napi 12-16 órát tett ki, a feltűnően nagyarányú női és a gyermekmunka alkalmazását csak a századforduló körül korlátozták.20 A legjobban kereső pétervári munkások jövedelmének kb. 3/4 részét vitték el az alapvető megélhetési költségek.21 Falun a nemesi-nagybirtokosi rendszer bár területi veszteségek árán de szerkezetileg épen fennmaradt, a faluközösségeket mesterségesen fenntartották, érintetlenül megőrizték a földesurak mir-szervezet feletti felügyeleti jogát is. A társadalom szociálisan fejletlen volt, jelentős maradt az analfabéták aránya, az egészségügyi kultúra minimumai is alig léteztek. A közlekedési helyzet katasztrofális állapotára is a Krími háború hívta fel a figyelmet: a 4 verszta/óra sebességgel haladó szekerek 3 hónapnyi sárdagasztás után tudták az utánpótlást eljuttatni a félszigetre, az angol-francia flotta a „világ túlsó végéről” hajón erre 3 hét alatt képes volt. A vasútépítés az 50-es években kezdődött, de az ország 1860-ban mindössze 1600 km-nyi vasútvonallal rendelkezett, gyorsabb ütemű fejlődés csak a 90- es évektől tapasztalható, ekkor az 1891-ig megépült 30723 kilométernyi pályatestet a századfordulóra 53234 km-re fejlesztették föl, ami imponáló eredmény és csökkentette valamelyest az ország elképesztő infrastrukturális elmaradottságát, ám Oroszország a vasútépítés tekintetében a 27 korabeli európai ország közül még mindig csak a 20. helyen állt.22 Az oroszországi munkásmozgalom kezdetei Ez volt az a közeg, amelyben az orosz ipari munkásság mint társadalmi réteg kialakult. A kormányzat csak rendkívül megkésve és nehézkesen reagált azokra a körülményekre, amelyek között az új nagyüzemi munkavállalóknak dolgozniuk kellett. A Vitte vezette pénzügyminisztérium tompítani akarta a munkáskonfliktus élét, és 1895-ös körlevelében felszólította a gyárfelügyelőségek inspektorait, hogy figyelmeztessék a tulajdonosokat „a munkásság hangulatának ápolására.”23 Az első konkrét intézkedést 1897 júniusában hozták, amelyben napi 11,5 órában maximálták a munkaidőt és intézkedtek a munkaszüneti napok, elsősorban a vallási ünnepek kötelező megtartásáról, illetve korlátozták az éjszakai munkát és a túlórát.24 1898-ban a munkabér kérdését a „két fél szabad megállapodására” bízták, amely egyenlőtlen helyzetű felekről lévén szó csak meglehetősen farizeus elvi gesztus ma
