Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
76 Új Dunatáj 1998. szeptember együtt dolgoztunk az Irodalomtudományi Intézetben, több támadást kaptam sajtóban is és pártkörökben is emiatt a könyvem miatt. Ez volt az egyik pont, amellyel kapcsolatban aztán szembekerültem régi barátaimmal Király Istvánnal és Pándi Pállal. Meg kell mondani, hogy Király utóbb nagyon sokat felhasznált Ady-könyvében ebből a törekvésből. Egyik célom tehát a strukturalizmus felé nyitás volt. A másik törekvés változatlanul az avantgárd kutatására irányult. Még Párizsban és Párizs előtt is, alkalmam volt a korábbinál szervesebben belekapcsolódni a nemzetközi tudományos életbe és szervezetekbe. Három ilyen aránylag fontos egyesületnek is tagja voltam. Az összehasonlító irodalomtörténeti, az AILC kongresszusain résztvettem. Megalakult Párizsban, az azóta eltűnt, Irodalomkritikusok Nemzetközi Szövetsége. Tagja lettem, - utóbb, 1981-84 között elnöke is, - a mi tudományágaink csúcs-szervének, az u.n. FILLM-nek. (Magyarul: Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Föderációja). 1967-ben Belgrádban volt az AILC nagy kongresszusa. Fő témája az irodalmi irányok, áramlatok komparatív megközelítése volt. Az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek fel az egyik fő referátumra. Olyan előadók mellett, mint Wellek, aki a szimbolizmusról beszélt vagy az orosz tudomány nagy öregje Zsirmunszkij és mások. Én Az avantgárd, mint nemzetközi áramlat címmel tartottam előadást. Ez alkalmat nyújtott arra, hogy az egész komparatista módszert, egy kortársi áramlat példáján, figyelembe véve a magyar és kelet-európai folyamatokat is, alkalmazzam. Ez az előadásom talán a legmaradandóbb nemzetközileg mindazok közül, amiket írtam. Sokszor jelent meg, német, francia, angol, spanyol és más nyelveken. Ezt a vonalat folytattam akkor, amikor megpróbáltam szembenézni a neoavantgard kérdéseivel. Talán egyike voltam az elsőknek, akik ezt a kérdést felvetették és megfogalmazták. Mindezeket a kérdésfeltevéseket próbáltam összefoglalni ajel és kiáltás című kis könyvemben. Majd utóbb a Gondolat Kiadó Izmus-sorozatában a Neoavantgard kötetben. Új Dunatáj Az avantgárd Magyarországon meglehetősen gyökértelen folyamat volt és nem tudott igazából kiteljesedni, kiterebélyesedni. Tulajdonképpen néhány jelentős alkotót tudnánk csak mondani. A neoavantgardnak nevezhető áramlat miért tudott a 80-as években hatalmas fejlődést felmutatni Magyarországon? Szabolcsi Miklós Annak a feltételezése, hogy létezik neoavantgard, persze ellentétben van egy ma uralkodó paradigmával, amely modern - posztmodern kettőségben látja az utolsó száz évet. Én úgy gondolom, hogy valóban van neoavantgard, Magyarországon is volt, és a 70-es évektől, sőt a 60-as évek végétől, mint például Erdély Miklós munkásságában, nyilvánosan is megmutatkozott. Majd később egyre nyíltabb lett a
