Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
Tudósportrék: Szabolcsi Miklós 77 maga strukturalista formájában, amit én jelirodalomnak neveztem. Másik megnyilvánulása az anarchista irodalom, ennek egyik változatát horvát kollegánk, Alexander Flaker farmernadrágos irodalomnak nevezte, ez Magyarországon is létezett. Most halt meg egyik fő képviselője, Császár István. A 70-es években Magyarországon, a képzőművészetben, a zenében, az irodalomban, az uralkodó realista, népi és nyugatos paradigma elleni lázadásként jelent meg ez az irány, egyúttal politikai elégedetlenségként, a világválság és művészeti válság kifejezőjeként. A 80-as évek végére azután már lassan szinte uralkodóvá vált, főleg a prózában. Ugyanebben az időszakban, 65-75 között egy harmadik irányba is elindultam, aminek eredménye a Clown, mint a művész önarcképe című kis könyvem, amelyet nagyon szeretek, és sajátos módon túlélte az időt. Úgy gondolom, hogy sikerült egy korra nagyon jellemző attitűdöt és jelet megtalálnom és megpróbáltam a szerepet, álarcot, maszkot történetileg végigkísérni. Ezek után gondoltam arra, valamivel később, hogy megpróbálom olvasmányaimat, benyomásaimat, érzéseimet, összefoglalni a XX. századi világirodalom történetéről. így született az a könyvem, amely voltaképpen egy szubjektív olvasónapló is, és egyúttal a modern világirodalom áramlatainak feltérképezése. A 90-es évekre különben magának a klasszikus avantgárdnak a megítélésében is változás következett be. Sokan a klasszikus avantgárdot, akár a saját korukban baloldaliak, vagy jobboldaliak, bolsevisták, vagy fasiszták voltak is, ma a totális állam előkészítőinek látják. Másrészt pedig a posztmodern szempontjából az avantgárd nem más, mint egy utolsó nagy modern diszkurzus. Hiszen az avantgárd még hitt a világ megválthatóságában. Új Dunatá; A Világirodalom XX. században című könyvedben kitekintesz a legkülönbözőbb áramlatokra. A magyar irodalom egyik sajátosságát, a megkésett népiességet, illetőleg a népi-urbánus szembenállást látod-e más irodalmakban? Vagy ez egy egészen speciális magyar vonás, török átok? Szabolcsi Miklós Én azt gondolom, hogy ez nem speciális magyar vonás. A megkésettségről: attól függ, hogy mit tekintünk etalonnak, mit tekintünk mércének. Ha a nyugat-európai fejlődés élvonalát tekintjük mércének, akkor minden, ami attól keletre, délre van, Latin-Amerikától Oroszországig, ahhoz képest megkésett. Bizonyos, hogy megkésett a kelet-közép-európai irodalmak egy olyan csoportja, amelyik nagyon hosszú ideig még egyházi keretben fejlődött. Az a folyamat, amely Magyarországon, Horváth János mesterünk tanítása szerint, a 18. század végén következett be, a magyar irodalom szekularizációja, az pl. bolgár vagy a szerb irodalmakban jóval később történt. Az úgynevezett megkésettség véleményem szerint nem magyar sajátság,
