Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós

Tudósportrék: Szabolcsi Miklós

71

érte; egy vagy másfél milliót az egészért.

József Attila életrajzi és pályakép kutatásom első nagyobb eredménye 1962-ben jelent meg: a Fiatal életek indulója, amelyre aztán az akadémiai doktorátust kaptam és amely írásakor, részint szociológiai, részint történeti, részint irodalomelemző módszert használtam. Nagy benne a szociológiai anyag; ma már talán nem tennék bele ennyit. De ez egyfajta megoldás volt a költő élete szélesebb összefüggéseinek érzékeltetésére.

Új Dunatáj

Maga a szociológiai aspektus is óriási novum volt.

Szabolcsi Miklós

Igen, és novum volt a széles alapozás is, az ilyen méretű írói élet- és pályarajz is. Az külön kérdés, hogy vajon a monográfiának ezt a rendkívül széles alapozását megtartanám-e ma. Mindenesetre sikerült befejeznem, így azt hiszem, megérte a fáradtságot. 1957-1958-ban, a prózai művek megjelentetése után történt még egy kis fordulat a József Attila-kérdésben. Az 1958-as akadémiai József Attila-ülésszak, amelyik talán az újfajtajózsef Attila- megközelítés első állomása volt. Ezen én egy kísérlettel szerepeltem; erre az alkalomra írtam a József Attila-Derkovits-Bartók tanulmányomat, amely első próbálkozás volt egy összehasonlító elemzésre, az első kísérlet minden erényével és hibájával. Ekkor és az első kötet írásakor szembe kellett nézni azzal a sommás, leegyszerűsítő ítélettel, amely addig az avantgárd kapcsán uralkodott. így kezdtem el voltaképpen az avantgárd kérdésével foglalkozni. Nem egyedül, és itt meg kell említeni Illés László nevét, aki legelőször vette fel a harcot a begyökeresedett, de a Lukács-iskola által is vallott nézetekkel. Ugyanebben az időszakban, az 50-es évek végén, 60-as évek elején néhány kísérletben marxista módszert, szemléletet kipróbáltam néhány nehéz kérdésen. Az egyik a Weöres-tanulmányom 57-ben. Ma már látom: kettős könyveléssel dolgoztam, mert a világnézetet másképp értékeltem, másképp a weöresi bájt és kellemet, élesen kettéválasztottam a két dolgot. Ugyanilyen kísérlet volt, talán sikerültebb, Szabó Lőrinc műfordításairól írott tanulmányom.

Nekem, mint nemzedékem sok más tagjának, Klaniczaynak, Szaudernek, mindezeken felül még volt egy ambíciója. Egyszer Németh László kérdezte meg tőlem Visegrádon. Mit akarok elérni? Mi a végső célom? Neki is azt mondtam, újonnan megírni a magyar irodalom történetét. A magyar irodalomtörténet megírásának, pontosabban a XX. századi történet megírásának többször nekifogtam. Először egy külföld számára szóló népszerűsítő munkában, amely aztán magyarul jelent meg és rengeteg kiadása volt, ez a Klaniczay-Szauder-Szabolcsi-féle Kis magyar irodalomtörténet. És ezért vállaltam, el is kellett vállalnom, a „Nagy spenót”