Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
Tudósportrék: Szabolcsi Miklós 67 Új Dunatá; Mi volt az az indíték, amely a tudományos pálya mellett szólt? Szabolcsi Miklós Az indíték József Attila volt. 45 után egyik első publikációmat egy József Attilavers verstani elemzéseként a Születésnapomra versformájáról írtam, és ugyanebben az évben az első nagy szövegelemzést, a Faluét. Az én nemzedékem számára két szellemi élmény volt meghatározó. József Attila költészete és Bartók zenéje. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy mit jelentett számunkra Bartók Concertója vagy Divertimentója. Nemcsak művészileg, hanem emberileg, magyarságban és európaiságban ugyanezt jelentette József Attila költészete. Ami visszavitt a tudományhoz, az tehát József Attila szeretete volt. Másrészről, alakult akkor egy fiatal, a kommunista párt körül tömörülő intellektuelekből álló baráti kör, amely utóbb az Irodalomtörténeti Társaság magját alkotta, amely ugyancsak ebbe az irányba vitt. Ekkortól kerültem igazi jó barátságba Király Istvánnal. Ide tartozott Klaniczay Tibor, a valamivel idősebbek közül Szauder József, akit ugyancsak az egyetemről ismertem és becsültem. És ez a kis kör, amelyik az Irodalomtörténeti Társaság körül kialakult, inspirált arra, hogy visszatérjek a tudományba. Nem is szólva barátaimról, köztük a már előbb említett Fónagy Ivánról, aki ekkor egyre határozottabban a fonetika és a stilisztika felé kezdett fordulni. 1948 tavaszán bizonyos fokig váltottam. Ekkortól fogva az adminisztratív munkában is részt vettem és szervező munkát is vállaltam. 1948 májusában átkerültem a Köznevelés szerkesztőségébe. Ott dolgoztam, beosztott gimnáziumi tanárként. 48 őszétől, lényegében egy évig, nagyon fiatal emberként, a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgoztam, az Egyetemi Osztályon, a végén mint az Egyetemi Ügyosztály vezetője. Részt vettem a bölcsészkarok reformjában. Tagja voltam egy olyan szőkébb körnek a párton belül, amelyhez Mérei Ferenc, Lutter Tibor, Zsigmond László, a történész, Lakatos Imre, Faragó László a pedagógus és természetesen Király István tartozott. Megpróbáltunk a magunk elképzelései szerint egy új, szocialista, színvonalas magyar közoktatás megteremtésében közreműködni. Akkori törekvéseink közül feltétlenül és változatlanul vállalnám azt, amit már akkor esélyegyenlőségnek neveztünk. Az egész folyamatot, amely a népi kollégiumokkal kezdődött és a falusi kollégiumokkal folytatódott, és amely megpróbálta mennél nagyobb számban a munkás és paraszt gyerekeket behozni az egyetemre és itt egyenlő elbánásban részesíteni, változatlanul helyesnek tartom. (A közoktatás reformjának volt egyik állomása ekkor, Mérei kezdeményezésére, a Pedagógiai Főiskolák létesítése). Bonyolultabb a helyzet egy másik célkitűzésünkkel. Korábban, 1948-ban iskola-államosításban is volt részem, mint a Köznevelés munkatársa - írtam róla. Ezt a folyamatot ma már ellentmondásosabban ítélem meg. Egyik ol
